Zsoltárok 101

1 Dávid zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!

I pan kauleki duen kalanan o pun; i pan kauleki pjalm akan on komui. Main leowa.

2 Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.

I men inen eweita ni al pun iad kom pan koti don ia? i men weweid ni melel ren toun im ai.

3 Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.

I jota men wia morjued; i tataki wiawian me dipan akan, a jota pan pat on ia.

4 A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.

Monion japun pan muei jan ia; i jota men aja duen me jued.

5 A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.

Me kin rir karaunemali men impa, i pan kamela; i juedeki me aklapalap ni maj ar o monion arail.

6 Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.

Maj ai pan apapwali me melel akan nan jap o, pwe ren kaujon re i; me kin weweid ni al pun, pan papa ia.

7 Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.

Me kin kotaue, jota pan kaujon nan im ai, me kin likam, jota pan pwaida mon maj ai.

8 Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.

Ni manjan karoj i pan kawela me katiwo nan jap o, pwen kokojan kanim en leowa karoj, me kin wia japun.