Zsoltárok 101

1 Dávid zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!

A Psalm of David himself. I will sing mercy and judgment to you, O Lord. I will sing psalms.

2 Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.

And I will have understanding within the immaculate way, when you will draw near to me. I wandered about in the innocence of my heart, in the midst of my house.

3 Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.

I will not display any unjust thing before my eyes. I have hated those carrying out betrayals.

4 A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.

The perverse heart did not adhere to me. And the malignant, who turned away before me, I would not recognize.

5 A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.

The one who secretly detracted his neighbor, this one I pursued. The one with an arrogant eye and an insatiable heart, with that one I would not eat.

6 Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.

My eyes looked toward the faithful of the earth, to sit with me. The one walking in the immaculate way, this one ministered to me.

7 Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.

He who has acted arrogantly will not dwell in the midst of my house. He who has spoken iniquity was not guided with the sight of my eyes.

8 Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.

In the morning, I executed all the sinners of the earth, so that I might scatter all the workers of iniquity from the city of the Lord.