Zsoltárok 101

1 Dávid zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!

A Psalm of David. I will sing to thee, O Lord, of mercy and judgment; I will sing a psalm,

2 Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.

and I will be wise in a blameless way. When wilt thou come to me? I walked in the innocence of my heart, in the midst of my house.

3 Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.

I have not set before mine eyes any unlawful ting; I have hated transgressors.

4 A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.

A perverse heart has not cleaved to me; I have not known an evil man, forasmuch as he turns away from me.

5 A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.

Him that privily speaks against his neighbour, him have I driven from [me]: he that is proud in look and insatiable in heart, —with him I have not eaten.

6 Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.

Mine eyes [shall be] upon the faithful of the land, that they may dwell with me: he that walked in a perfect way, the same ministered to me.

7 Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.

The proud doer dwelt not in the midst of my house; the unjust speaker prospered not in my sight.

8 Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.

Early did I slay all the sinners of the land, that I might destroy out of the city of the Lord all that work iniquity.