Zsoltárok 101

1 Dávid zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!

Magaawit ako tungod sa mahigugmaong-kalolot ug justicia: Kanimo, Oh Jehova, magaawit ako ug mga pagdayeg.

2 Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.

Sa pagkamanggialamon magagawi ako sa akong kaugalingon sa dalan nga hingpit: Oh kanus-a ikaw moanhi kanako? Sa hingpit nga kasingkasing magalakaw ako sa sulod sa akong balay.

3 Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.

Dili ko ibutang sa atubangan sa akong mga mata ang butang nga mahugaw: Gidumtan ko ang buhat niadtong mga nanghisalaag; Kini dili makaipon kanako.

4 A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.

Ang kasingkasing nga masukihon magapahalayo gikan kanako: Dili ko pagailhon ang butang nga dautan.

5 A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.

Bisan kinsa nga magabutang-butang sa iyang isigkatawo sa tago, pagalaglagon ko siya: Dili ako magaantus niadtong tinanawan nga mapahitas-on ug kasingkasing nga palabilabihon.

6 Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.

Ang akong mga mata magatan-aw sa mga matinumanon sa yuta, aron (sila) managpuyo uban kanako: Siya nga magalakaw sa dalan sa pagkahingpit, siya magaalagad kanako.

7 Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.

Siya nga nagabuhat ug limbong dili magapuyo sa sulod sa akong balay: Siya nga nagasulti sa bakak dili pagalig-onon sa atubangan sa akong mga mata.

8 Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.

Sa buntag-buntag pagalaglagon ko ang tanang mga dautan sa yuta; Aron sa pagputol sa tanang mga mamumuhat sa kasal-anan sa ciudad ni Jehova.