Zsoltárok 10
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
¿Por qué estás lejos, oh SEÑOR, y te escondes en los tiempos de la angustia?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
Con arrogancia el malo persigue al pobre; sean tomados en los pensamientos que pensaron.
3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
Por cuanto se alabó el malo del deseo de su alma, y diciendo bien al robador, blasfema del SEÑOR.
4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
El malo, por la altivez de su rostro, no busca a Dios. No está Dios en todos sus pensamientos.
5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
Sus caminos atormentan en todo tiempo; tus juicios son altura delante de él; echa bocanadas en orden a todos sus enemigos.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
Dice en su corazón: No seré movido en ningún tiempo, porque no me alcanzará el mal.
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
Llena está su boca de maldición, y de engaños y fraude; debajo de su lengua, molestia y maldad.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
Está en las guaridas de las aldeas; en los escondrijos mata al inocente; sus ojos están acechando al pobre.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
Acecha de encubierto, como el león desde su cama; acecha para arrebatar al pobre; arrebata al pobre trayéndolo en su red.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
Se encoge, se agacha, y caen en sus fuerzas muchos desdichados.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
Dice en su corazón: Dios está olvidado, ha encubierto su rostro; nunca lo vio.
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Levántate, oh SEÑOR Dios, alza tu mano, no te olvides de los humildes.
13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
¿Por qué irrita el malo a Dios? En su corazón ha dicho que no lo inquirirás.
14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
Tú has visto; porque tú miras el trabajo, y el enojo, para dar justicia en tus manos; a ti se acoge el pobre, tú eres el amparo del huérfano.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Quebranta el brazo del inicuo; del malo buscarás su maldad, y no la hallarás.
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
El SEÑOR, Rey eterno y perpetuo; de su tierra fueron destruidos los gentiles.
17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
El deseo de los humildes oíste, oh SEÑOR; tú dispones su corazón, y haces atento tu oído;
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
para juzgar al huérfano y al pobre; no volverá más a hacer violencia el hombre de la tierra.
