Zsoltárok 10
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
¿POR qué estás lejos, oh Jehová, y te escondes en el tiempo de la tribulación?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
Con arrogancia el malo persigue al pobre: serán cogidos en los artificios que han ideado.
3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
Por cuanto se alaba el malo del deseo de su alma, y bendice al codicioso, [á quien] Jehová aborrece.
4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
El malo, por la altivez de su rostro, no busca [á Dios]: no hay Dios [en] todos sus pensamientos.
5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
Sus caminos son viciosos en todo tiempo: tus juicios [los tiene] muy lejos de su vista: echa bocanadas en [orden á] todos sus enemigos.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
Dice en su corazón: No seré movido en ningún tiempo, ni jamás [me alcanzará] el infortunio.
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
Llena está su boca de maldición, y de engaños y fraude: debajo de su lengua, vejación y maldad.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
Está en las guaridas de las aldeas: en los escondrijos mata al inocente: sus ojos están acechando al pobre.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
Acecha en oculto, como el león desde su cama: acecha para arrebatar al pobre: arrebata al pobre trayéndolo á su red.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
Encógese, agáchase, y caen en sus fuerzas muchos desdichados.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
Dice en su corazón: Dios está olvidado, ha encubierto su rostro; nunca lo verá.
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Levántate, oh Jehová Dios, alza tu mano, no te olvides de los pobres.
13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
¿Por qué irrita el malo á Dios? En su corazón ha dicho que no [lo] inquirirás.
14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
Tú [lo] tienes visto: porque tú miras el trabajo, y la vejación, para vengar[le] por tu mano: á ti se acoge el pobre, tú eres el amparo del huérfano.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Quebranta el brazo del malo: del maligno buscarás su maldad, hasta que ninguna halles.
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
Jehová, Rey eterno y perpetuo; de su tierra fueron destruídas las gentes.
17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
El deseo de los humildes oíste, oh Jehová: tú dispones su corazón, y haces atento tu oído;
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
Para juzgar al huérfano y al pobre, á fin de que no vuelva más á hacer violencia el hombre de la tierra.
