Zsoltárok 10
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
Зашто, Господе, стојиш далеко, кријеш се кад је невоља?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
С охолости безбожникове мучи се убоги; хватају се убоги преваром коју измишљају безбожници.
3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
Јер се безбожник дичи жељом душе своје, грабљивца похваљује.
4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
Безбожник у обести својој не мари за Господа: "Он не види." Нема Бога у мислима његовим.
5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
Свагда су путеви његови криви; за судове Твоје не зна; на непријатеље своје неће ни да гледа.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
У срцу свом каже: Нећу посрнути; зло неће доћи никад.
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
Уста су му пуна неваљалих речи, преваре и увреде, под језиком је његовим мука и погибао.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
Седи у заседи иза куће; у потаји убија правога; очи његове вребају убогога.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
Седи у потаји као лав у пећини; седи у заседи да ухвати убогога; хвата убогога увукавши га у мрежу своју.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
Притаји се, прилегне, и убоги падају у јаке нокте његове.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
Каже у срцу свом: "Бог је заборавио, окренуо је лице своје, неће видети никад."
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Устани Господе! Дигни руку своју, не заборави невољних.
13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
Зашто безбожник да не мари за Бога говорећи у срцу свом да Ти нећеш видети?
14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
Ти видиш; јер гледаш увреде и муке и пишеш их на руци. Теби предаје себе убоги; сироти Ти си помоћник.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Сатри мишицу безбожном и злом, да се тражи и не нађе безбожност његова.
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
Господ је цар свагда, довека, нестаће незнабожаца са земље његове.
17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
Господе! Ти чујеш жеље ништих; утврди срце њихово; отвори ухо своје,
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
Да даш суд сироти и невољнику, да престану гонити човека са земље.
