< Zsoltárok 10 >
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
Ut quid Domine recessisti longe, despicis in opportunitatibus, in tribulatione?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
Dum superbit impius, incenditur pauper: comprehenduntur in consiliis quibus cogitant.
3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
Quoniam laudatur peccator in desideriis animæ suæ: et iniquus benedicitur.
4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
Exacerbavit Dominum peccator, secundum multitudinem iræ suæ non quæret.
5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
Non est Deus in conspectu eius: inquinatæ sunt viæ illius in omni tempore. Auferuntur iudicia tua a facie eius: omnium inimicorum suorum dominabitur.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
Dixit enim in corde suo: Non movebor a generatione in generationem, sine malo.
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
Cuius maledictione os plenum est, et amaritudine, et dolo: sub lingua eius labor et dolor.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
Sedet in insidiis cum divitibus in occultis, ut interficiat innocentem.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
Oculi eius in pauperem respiciunt: insidiatur in abscondito, quasi leo in spelunca sua. Insidiatur ut rapiat pauperem: rapere pauperem dum attrahit eum.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
In laqueo suo humiliabit eum, inclinabit se, et cadet cum dominatus fuerit pauperum.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
Dixit enim in corde suo: Oblitus est Deus, avertit faciem suam ne videat in finem.
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Exurge Domine Deus, exaltetur manus tua: ne obliviscaris pauperum.
13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
Propter quid irritavit impius Deum? dixit enim in corde suo: Non requiret.
14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
Vides, quoniam tu laborem et dolorem consideras: ut tradas eos in manus tuas. Tibi derelictus est pauper: orphano tu eris adiutor.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Contere brachium peccatoris et maligni: quæretur peccatum illius, et non invenietur.
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
Dominus regnabit in æternum, et in sæculum sæculi: peribitis Gentes de terra illius.
17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
Desiderium pauperum exaudivit Dominus: præparationem cordis eorum audivit auris tua.
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
Iudicare pupillo et humili, ut non apponat ultra magnificare se homo super terram.