Zsoltárok 10
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
Why do you stand far off, LORD? Why do you hide yourself in times of trouble?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
In arrogance, the wicked hunt down the weak. They are caught in the schemes that they devise.
3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
For the wicked boasts of his heart’s cravings. He blesses the greedy and condemns the LORD.
4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
The wicked, in the pride of his face, has no room in his thoughts for God.
5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
His ways are prosperous at all times. He is arrogant, and your laws are far from his sight. As for all his adversaries, he sneers at them.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
He says in his heart, “I shall not be shaken. For generations I shall have no trouble.”
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
His mouth is full of cursing, deceit, and oppression. Under his tongue is mischief and iniquity.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
He lies in wait near the villages. From ambushes, he murders the innocent. His eyes are secretly set against the helpless.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
He lurks in secret as a lion in his ambush. He lies in wait to catch the helpless. He catches the helpless when he draws him in his net.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
The helpless are crushed. They collapse. They fall under his strength.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
He says in his heart, “God has forgotten. He hides his face. He will never see it.”
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Arise, LORD! God, lift up your hand! Don’t forget the helpless.
13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
Why does the wicked person condemn God, and say in his heart, “God won’t call me into account”?
14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
But you do see trouble and grief. You consider it to take it into your hand. You help the victim and the fatherless.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Break the arm of the wicked. As for the evil man, seek out his wickedness until you find none.
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
The LORD is King forever and ever! The nations will perish out of his land.
17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
LORD, you have heard the desire of the humble. You will prepare their heart. You will cause your ear to hear,
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
to judge the fatherless and the oppressed, that man who is of the earth may terrify no more.
