Zsoltárok 10
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
Why standest thou afar off, O LORD? why hidest thou thyself in times of trouble?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
In the pride of the wicked the poor is hotly pursued; let them be taken in the devices that they have imagined.
3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
For the wicked boasteth of his heart’s desire, and the covetous renounceth, [yea], contemneth the LORD.
4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
The wicked, in the pride of his countenance, [saith], He will not require [it]. All his thoughts are, There is no God.
5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
His ways are firm at all times; thy judgments are far above out of his sight: as for all his adversaries, he puffeth at them.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
He saith in his heart, I shall not be moved: to all generations I shall not be in adversity.
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
His mouth is full of cursing and deceit and oppression: under his tongue is mischief and iniquity.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
He sitteth in the lurking places of the villages: in the covert places doth he murder the innocent: his eyes are privily set against the helpless.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
He lurketh in the covert as a lion in his den: he lieth in wait to catch the poor: he doth catch the poor, when he draweth him in his net.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
He croucheth, he boweth down, and the helpless fall by his strong ones.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
He saith in his heart, God hath forgotten: he hideth his face; he will never see it.
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Arise, O LORD; O God, lift up thine hand: forget not the poor.
13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
Wherefore doth the wicked contemn God, and say in his heart, Thou wilt not require [it]?
14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
Thon hast seen [it]; for thou beholdest mischief and spite, to take it into thy hand: the helpless committeth [himself] unto thee; thou hast been the helper of the fatherless.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Break thou the arm of the wicked; and as for the evil man, seek out his wickedness till thou find none.
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
The LORD is King for ever and ever: the nations are perished out of his land.
17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
LORD, thou hast heard the desire of the meek: thou wilt prepare their heart, thou wilt cause thine ear to hear:
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
To judge the fatherless and the oppressed, that man which is of the earth may be terrible no more.
