Zsoltárok 10
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
Why do you stand, Lord, so far away, hiding yourself in times of trouble?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
The wicked, in their pride, are pursuing the helpless: let them be caught in the schemes they have plotted.
3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
For the wicked boasts of their wanton greed; the robber despises the Lord, and curses him,
4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
in wicked pride, thinks: God doesn’t care, God doesn’t call to account.
5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
Never a season that they do not prosper; your judgments are far above out of their sight: they scoff at their foes.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
Each says in their heart, ‘I will never be shaken; I will live for all time untouched by misfortune.’
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
Their mouths are full of deceit and oppression: under their tongues lurks mischief and wrong.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
Lying in secret in some village ambush, and stealthily watching, they murder the innocent.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
Like a lion that lurks in a secret lair they lurk intending to catch the defenceless; to seize them, to drag them away in their net.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
Their victims are crushed, sink down to the ground. Under their claws the hapless fall.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
The wicked say in their hearts that God has forgotten, has hidden his face, will see nothing.
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Arise, Lord, lift up your hand, do not forget the cry of the wretched.
13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
Why do the wicked treat God with contempt, and say in their hearts, ‘God doesn’t care’?
14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
You have seen the trouble and sorrow; you mark it all, and will take it in hand. The hapless can count on you, helper of orphans.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Break the arm of the wicked and evil: search out their sin, till no more be found.
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
The Lord is king forever and ever: the nations will vanish from his land.
17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
Lord, you have heard the desire of the humble, inclining your ear, strengthening their hearts,
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
rights you have won for the crushed and the orphan, so no one on earth may strike terror again.
