Zsoltárok 10
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
Why standest thou afar off, O LORD? Why hidest thou thyself in times of trouble?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
Through the haughtiness of the wicked the poor are in distress; They are caught in the wiles which are contrived for them.
3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
The wicked boasteth of his heart's desire; The rapacious renounceth and contemneth Jehovah.
4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
The wicked [[saith]] in his haughtiness, “He careth not!” All his thoughts are, “There is no God.”
5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
His course is always prosperous; Far in the heights are thy judgments from him; As for all his enemies, he puffeth at them.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
He saith in his heart, “I shall never fall; I shall never be in adversity.”
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
His mouth is full of perjury, deceit, and oppression; Mischief and injustice are upon his tongue.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
He sitteth in the lurking-places of the villages; In secret places doth he murder the innocent; His eyes are secretly fixed upon the poor.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
He secretly lieth in wait, like a lion in a thicket; He lieth in wait to seize upon the helpless; He catcheth the poor, drawing him into his net.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
He croucheth, and lowereth himself, And the wretched fall into his paws.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
He saith in his heart, “God doth forget; He hideth his face; he doth never see it.”
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Arise, O LORD! O God, lift up thine hand: Forget not the distressed!
13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
Wherefore doth the wicked contemn God, And say in his heart, “He careth not for it”?
14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
Thou dost see it; yea, thou beholdest malice and oppression, And markest it upon thy hand! The poor committeth himself to thee; Thou art the helper of the fatherless.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Break thou the arm of the unjust and wicked man; Seek out his wickedness, till thou canst find none!
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
Jehovah is king for ever and ever; The gentiles shall perish out of his land.
17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
Thou, O LORD! wilt hear the desires of the distressed; Thou wilt strengthen their hearts; Thou wilt lend a listening ear!
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
Thou wilt maintain the cause of the fatherless and the oppressed, That henceforth none may be driven from the land.
