Zsoltárok 10
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
Why standest thou afar off, O Yhwh? why hidest thou thyself in times of trouble?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
The wicked in his pride doth persecute the poor: let them be taken in the devices that they have imagined.
3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
For the wicked boasteth of his heart’s desire, and blesseth the covetous, whom Yhwh abhorreth.
4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
The wicked, through the pride of his countenance, will not seek after God: God is not in all his thoughts.
5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
His ways are always grievous; thy judgments are far above out of his sight: as for all his enemies, he puffeth at them.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
He hath said in his heart, I shall not be moved: for I shall never be in adversity.
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
His mouth is full of cursing and deceit and fraud: under his tongue is mischief and vanity.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
He sitteth in the lurking places of the villages: in the secret places doth he murder the innocent: his eyes are privily set against the poor.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
He lieth in wait secretly as a lion in his den: he lieth in wait to catch the poor: he doth catch the poor, when he draweth him into his net.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
He croucheth, and humbleth himself, that the poor may fall by his strong ones.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
He hath said in his heart, God hath forgotten: he hideth his face; he will never see it.
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Arise, O Yhwh; O God, lift up thine hand: forget not the humble.
13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
Wherefore doth the wicked contemn God? he hath said in his heart, Thou wilt not require it.
14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
Thou hast seen it; for thou beholdest mischief and spite, to requite it with thy hand: the poor committeth himself unto thee; thou art the helper of the fatherless.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Break thou the arm of the wicked and the evil man: seek out his wickedness till thou find none.
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
Yhwh is King for ever and ever: the heathen are perished out of his land.
17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
Yhwh, thou hast heard the desire of the humble: thou wilt prepare their heart, thou wilt cause thine ear to hear:
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
To judge the fatherless and the oppressed, that the man of the earth may no more oppress.
