Zsoltárok 10
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
So then, why, O Lord, have you withdrawn far away? Why have you overlooked us in opportunity, in tribulation?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
While the impious is arrogant, the poor is enflamed. They are held by the counsels that they devise.
3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
For the sinner is praised by the desires of his soul, and the iniquitous is blessed.
4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
The sinner has provoked the Lord; according to the multitude of his wrath, he will not seek him.
5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
God is not before his sight. His ways are stained at all times. Your judgments are removed from his face. He will be master of all his enemies.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
For he has said in his heart, “I will not be disturbed: from generation to generation without evil.”
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
His mouth is full of curses, and bitterness, and deceit. Under his tongue are hardship and sorrow.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
He sits in ambush, with resources in hidden places, so that he may execute the innocent.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
His eyes catch sight of the poor. He lies in ambush, in hiding like a lion in his den. He lies in ambush, so that he may seize the poor, to seize the poor as he draws him in.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
With his snare, he will bring him down. He will crouch down and pounce, when he has power over the poor.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
For he has said in his heart, “God has forgotten, he has turned away his face, lest he see to the end.”
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
O Lord God, rise up. Let your hand be exalted. Do not forget the poor.
13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
How has the impious one provoked God? For he has said in his heart, “He will not inquire.”
14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
You do see, for you examine hardship and sorrow, so that you may deliver them into your hands. The poor one has been abandoned to you. You will be a helper to the orphan.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Break the arm of the sinner and the malicious. His sin will be sought, and it will not be found.
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
The Lord shall reign in eternity, even forever and ever. You will perish the Gentiles from his land.
17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
The Lord has heeded the desire of the poor. Your ear has listened to the preparation of their heart,
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
so as to judge for the orphan and the humble, so that man may no longer presume to magnify himself upon the earth.
