Zsoltárok 10
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
Why, O LORD, do You stand far off? Why do You hide in times of trouble?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
In pride the wicked pursue the needy; let them be caught in the schemes they devise.
3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
For the wicked man boasts in the cravings of his heart; he blesses the greedy and reviles the LORD.
4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
In his pride the wicked man does not seek Him; in all his schemes there is no God.
5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
He is secure in his ways at all times; Your lofty judgments are far from him; he sneers at all his foes.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
He says to himself, “I will not be moved; from age to age I am free of distress.”
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
His mouth is full of cursing, deceit, and violence; trouble and malice are under his tongue.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
He lies in wait near the villages; in ambush he slays the innocent; his eyes watch in stealth for the helpless.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
He lies in wait like a lion in a thicket; he lurks to seize the oppressed; he catches the lowly in his net.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
They are crushed and beaten down; the hapless fall prey to his strength.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
He says to himself, “God has forgotten; He hides His face and never sees.”
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Arise, O LORD! Lift up Your hand, O God! Do not forget the helpless.
13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
Why has the wicked man renounced God? He says to himself, “You will never call me to account.”
14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
But You have regarded trouble and grief; You see to repay it by Your hand. The victim entrusts himself to You; You are the helper of the fatherless.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Break the arm of the wicked and evildoer; call him to account for his wickedness until none is left to be found.
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
The LORD is King forever and ever; the nations perish from His land.
17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
You have heard, O LORD, the desire of the humble; You will strengthen their hearts. You will incline Your ear,
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
to vindicate the fatherless and oppressed, that the men of the earth may strike terror no more.
