Zsoltárok 10

1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

Hvorfor staar du saa fjernt, o Herre, hvi dølger du dig i Trængselstider?

2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

Den gudløse jager i Hovmod den arme, fanger ham i de Rænker, han spinder;

3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

thi den gudløse praler af sin Sjæls Attraa, den gridske forbander, ringeagter HERREN.

4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

Den gudløse siger i Hovmod: »Han hjemsøger ej, der er ingen Gud«; det er alle hans Tanker.

5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

Dog altid lykkes hans Vej, højt over ham gaar dine Domme; han blæser ad alle sine Fjender.

6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.

Han siger i Hjertet: »Jeg rokkes ej, kommer ikke i Nød fra Slægt til Slægt.«

7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

Hans Mund er fuld af Banden og Svig og Vold, Fordærv og Uret er under hans Tunge;

8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

han lægger sig paa Lur i Landsbyer, dræber i Løn den skyldfri, efter Staklen spejder hans Øjne;

9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

han lurer i Skjul som Løve i Krat, paa at fange den arme lurer han, han fanger den arme ind i sit Garn;

10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

han dukker sig, sidder paa Spring, og Staklerne falder i hans Kløer.

11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

Han siger i Hjertet: »Gud glemmer, han skjuler sit Aasyn; han ser det aldrig.«

12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

Rejs dig, HERRE! Gud, løft din Haand, de arme glemme du ikke!

13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.

Hvorfor skal en gudløs spotte Gud, sige i Hjertet, du hjemsøger ikke?

14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

Du skuer dog Møje og Kvide, ser det og tager det i din Haand; Staklen tyr hen til dig, du er den faderløses Hjælper.

15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

Knus den ondes, den gudløses Arm, hjemsøg hans Gudløshed, saa den ej findes!

16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

HERREN er Konge evigt og altid, Hedningerne er ryddet bort af hans Land;

17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

du har hørt de ydmyges Ønske, HERRE, du styrker deres Hjerte, vender Øret til

18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.

for at skaffe fortrykte og faderløse Ret. Ikke skal dødelige mer øve Vold.