Példabeszédek 1
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Los proverbios de Salomón, hijo de David, rey de Israel:
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
Para entender sabiduría y castigo: para entender las razones prudentes:
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
Para recibir el castigo de prudencia, justicia, y juicio, y equidad:
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
Para dar a los simples astucia, y a los mozos inteligencia y consejo.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Oirá el sabio y aumentará la doctrina; y el entendido adquirirá consejo.
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
Para entender parábola y declaración, palabras de sabios, y sus dichos oscuros.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
El principio de la sabiduría es el temor de Jehová: los insensatos despreciaron la sabiduría y la instrucción.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Oye, hijo mío, el castigo de tu padre, y no deseches la ley de tu madre:
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
Porque aumento de gracia serán a tu cabeza, y collares a tu cuello.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Hijo mío, si los pecadores te quisieren engañar, no consientas.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Si dijeren: Ven con nosotros, espiemos a la sangre: asechemos al inocente sin razón:
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
Tragarlos hemos como el sepulcro, vivos; y enteros, como los que caen en sima: (Sheol h7585)
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Hallaremos riquezas de todas suertes: henchiremos nuestras casas de despojos:
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
Echa tu suerte entre nosotros: tengamos todos una bolsa:
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
Hijo mío, no andes en camino con ellos: aparta tu pie de sus veredas:
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Porque sus pies correrán al mal; e irán presurosos a derramar sangre.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Porque en vano se tenderá la red delante de los ojos de toda ave.
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
Mas ellos a su sangre espían, y a sus almas asechan.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Tales son las sendas de todo codicioso de codicia, la cual prenderá el alma de sus poseedores.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
La sabiduría clama de fuera: en las plazas da su voz:
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
En las encrucijadas de los murmullos de gente clama: en las entradas de las puertas de la ciudad dice sus razones:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
¿Hasta cuándo, o! simples, amaréis la simpleza, y los burladores desearán el burlar, y los insensatos aborrecerán la ciencia?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Volvéos a mi reprensión: he aquí que yo os derramaré mi espíritu, y os haré saber mis palabras.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Por cuanto llamé, y no quisisteis: extendí mi mano, y no hubo quien escuchase:
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
Y desechasteis todo consejo mío, y no quisisteis mi reprensión:
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
También yo me reiré en vuestra calamidad; y me burlaré cuando os viniere lo que teméis.
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
Cuando viniere, como una destrucción, lo que teméis; y vuestra calamidad viniere como un torbellino: cuando viniere sobre vosotros tribulación y angustia:
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Entonces me llamarán, y no responderé: buscarme han de mañana, y no me hallarán:
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Por cuanto aborrecieron la sabiduría; y no escogieron el temor de Jehová:
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
Ni quisieron mi consejo; y menospreciaron toda reprensión mía.
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Comerán pues del fruto de su camino; y de sus consejos se hartarán.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Porque el reposo de los ignorantes los matará; y la prosperidad de los insensatos los echará a perder.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Mas el que me oyere, habitará confiadamente; y vivirá reposado de temor de mal.
