Példabeszédek 1
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Salamana, Dāvida dēla, Israēla ķēniņa, sakāmie vārdi,
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
Atzīt gudrību un mācību, un saprast prātīgu valodu,
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
Pieņemties apdomībā, taisnībā, tiesā un skaidrībā,
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
Ka tiem vēl nejēgām tiek samaņa, jauniem atzīšana un apdomīgs prāts.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Kas gudrs, klausīs un pieaugs mācībā, un kas prātīgs, ņemsies labus padomus,
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
Ka izprot sakāmus vārdus un mīklas, gudro valodas un viņu dziļos vārdus.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Tā Kunga bijāšana ir atzīšanas iesākums; gudrību un mācību ģeķi nicina.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Klausi, mans bērns, sava tēva pārmācībai un nepamet savas mātes mācību;
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
Jo tas ir jauks krāšņums tavai galvai un zelta rota tavam kaklam.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Mans bērns, kad grēcinieki tevi vilina, tad neklausi!
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Kad tie saka: „Nāc mums līdz, glūnēsim uz asinīm, glūnēsim uz nenoziedzīgo par nepatiesu!
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
Kā elle norīsim viņus dzīvus, un sirds skaidrus kā tādus, kas bedrē grimst. (Sheol h7585)
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Mēs atradīsim visādas dārgas mantas, pildīsim savus namus ar laupījumu.
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
Tava daļa tev būs mūsu starpā, viens pats maks būs mums visiem.“
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
Mans bērns, nestaigā vienā ceļā ar tiem; sargi savu kāju no viņu pēdām;
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Jo viņu kājas skrien uz ļaunu un steidzās asinis izliet.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Bet lai arī tīklu izplāta visiem putniem priekš acīm; tas ir par velti!
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
Tā arī viņi glūn uz savām pašu asinīm un glūn uz savu pašu dzīvību.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Tā iet visiem, kas plēš netaisnu mantu; kam šī ir, tam tā paņem dzīvību.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
Dieva gudrība skaņi sauc uz lielceļiem, uz ielām tā paceļ savu balsi;
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
Tā izsaucās, kur ļaužu vislielais troksnis; kur ieiet pilsētas vārtos, tā runā savu valodu:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Cik ilgi, nejēgas, jūs mīlēsiet nejēdzību, un smējējiem gribēsies apsmiet, un ģeķi ienīdēs atzīšanu?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Griežaties pie manas mācības! Redzi, es jums došu savu garu un jums darīšu zināmus savus vārdus.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Tādēļ nu, ka es aicināju, un jūs liedzaties, ka savu roku izstiepju, un nav, kas uzklausa,
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
Un jūs visu manu padomu atmetiet un manas pārmācības negribiet;
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
Tādēļ arī es smiešos par jūsu postu, es smiešos, kad jums izbailes uzies,
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
Kad pār jums izbailes nāks kā auka, un posts jums uzbruks kā vētra, kad briesmas un bailes jums uzies.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Tad tie mani sauks, bet es neatbildēšu, tie mani meklēs agri, bet mani neatradīs,
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Tādēļ ka tie atzīšanu ienīdējuši un Tā Kunga bijāšanu nav pieņēmuši.
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
Tiem negribējās mana padoma, tie ir nicinājuši visu manu pārmācīšanu;
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Tādēļ tie ēdīs no sava ceļa augļiem, un būs paēduši no saviem padomiem.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Jo nesaprašu nomaldīšanās tos nokauj, un ģeķu pārdrošība tos nomaitā.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Bet kas mani klausa, tas dzīvos droši, un savā mierā tas ļauna nebīsies.
