Példabeszédek 1
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Parabolæ Salomonis, filii David, regis Israel.
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
Ad sciendam sapientiam, et disciplinam:
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
ad intelligenda verba prudentiæ: et suscipiendam eruditionem doctrinæ, iustitiam, et iudicium, et æquitatem:
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
ut detur parvulis astutia, adolescenti scientia, et intellectus.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Audiens, sapiens sapientior erit: et intelligens gubernacula possidebit.
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
Animadvertet parabolam, et interpretationem, verba sapientum, et ænigmata eorum.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Timor Domini principium sapientiæ. Sapientiam, atque doctrinam stulti despiciunt.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Audi, fili mi, disciplinam patris tui, et ne dimittas legem matris tuæ:
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
ut addatur gratia capiti tuo, et torques collo tuo.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Fili mi, si te lactaverint peccatores, ne acquiescas eis.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Si dixerint: Veni nobiscum, insidiemur sanguini, abscondamus tendiculas contra insontem frustra:
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
deglutiamus eum sicut infernus viventem, et integrum quasi descendentem in lacum. (Sheol h7585)
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Omnem pretiosam substantiam reperiemus, implebimus domos nostras spoliis.
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
Sortem mitte nobiscum, marsupium unum sit omnium nostrum.
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
Fili mi, ne ambules cum eis, prohibe pedem tuum a semitis eorum.
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Pedes enim illorum ad malum currunt, et festinant ut effundant sanguinem.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Frustra autem iacitur rete ante oculos pennatorum.
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
Ipsi quoque contra sanguinem suum insidiantur, et moliuntur fraudes contra animas suas.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Sic semitæ omnis avari, animas possidentium rapiunt.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
Sapientia foris prædicat, in plateis dat vocem suam:
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
in capite turbarum clamitat, in foribus portarum urbis profert verba sua, dicens:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Usquequo parvuli diligitis infantiam, et stulti ea, quæ sibi sunt noxia, cupient, et imprudentes odibunt scientiam?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Convertimini ad correptionem meam: en proferam vobis spiritum meum, et ostendam vobis verba mea.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Quia vocavi, et renuistis: extendi manum meam, et non fuit qui aspiceret.
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
Despexistis omne consilium meum, et increpationes meas neglexistis.
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
Ego quoque in interitu vestro ridebo, et subsannabo, cum vobis id, quod timebatis, advenerit.
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
Cum irruerit repentina calamitas, et interitus quasi tempestas ingruerit: quando venerit super vos tribulatio, et angustia:
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Tunc invocabunt me, et non exaudiam: mane consurgent, et non invenient me:
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
eo quod exosam habuerint disciplinam, et timorem Domini non susceperint,
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
nec acquieverint consilio meo, et detraxerint universæ correptioni meæ.
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Comedent igitur fructus viæ suæ, suisque consiliis saturabuntur.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Aversio parvulorum interficiet eos, et prosperitas stultorum perdet illos.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Qui autem me audierit, absque terrore requiescet, et abundantia perfruetur, timore malorum sublato.
