Példabeszédek 1
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
nyeljük el őket elevenen, mint az alvilág és egészen, mint a verembe szállókat; (Sheol h7585)
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
