Példabeszédek 1
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Dies sind die Sprüche Salomos, des Königs Israels, Davids Sohns,
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
zu lernen Weisheit und Zucht, Verstand,
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
Klugheit, Gerechtigkeit, Recht und Schlecht,
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
daß die Albernen witzig und die Jünglinge vernünftig und vorsichtig werden.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Wer weise ist, der höret zu und bessert sich; und wer verständig ist, der läßt ihm raten,
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
daß er vernehme die Sprüche und ihre Deutung, die Lehre der Weisen und ihre Beispiele.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Des HERRN Furcht ist Anfang zu lernen. Die Ruchlosen verachten Weisheit und Zucht.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Mein Kind gehorche der Zucht deines Vaters und verlaß nicht das Gebot deiner Mutter!
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
Denn solches ist ein schöner Schmuck deinem Haupt und eine Kette an deinem Halse.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Mein Kind, wenn dich die bösen Buben locken, so folge nicht!
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Wenn sie sagen: Gehe mit uns, wir wollen auf Blut lauern und den Unschuldigen ohne Ursache nachstellen;
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
wir wollen sie lebendig verschlingen wie die Hölle, und die Frommen, als die hinunter in die Grube fahren; (Sheol h7585)
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
wir wollen groß Gut finden; wir wollen unsere Häuser mit Raube füllen;
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
wage es mit uns; es soll unser aller ein Beutel sein:
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
mein Kind, wandle den Weg nicht mit ihnen; wehre deinem Fuß von ihrem Pfad!
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Denn ihre Füße laufen zum Bösen und eilen, Blut zu vergießen.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Denn es ist vergeblich, das Netz auswerfen vor den Augen der Vögel.
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
Auch lauern sie selbst untereinander auf ihr Blut, und stellet einer dem andern nach dem Leben.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Also tun alle Geizigen, daß einer dem andern das Leben nimmt.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
Die Weisheit klagt draußen und läßt sich hören auf den Gassen.
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
Sie ruft in der Tür am Tor vorne unter dem Volk; sie redet ihre Worte in der Stadt:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Wie lange wollt ihr Albernen albern sein und die Spötter Lust zu Spötterei haben und die Ruchlosen die Lehre hassen?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Kehret euch zu meiner Strafe! Siehe, ich will euch heraussagen meinen Geist und euch meine Worte kundtun.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Weil ich denn rufe, und ihr weigert euch; ich recke meine Hand aus, und niemand achtet drauf,
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
und laßt fahren allen meinen Rat und wollt meiner Strafe nicht:
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
so will ich auch lachen in eurem Unfall und euer spotten, wenn da kommt, das ihr fürchtet,
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
wenn über euch kommt wie ein Sturm, das ihr fürchtet, und euer Unfall als ein Wetter, wenn über euch Angst und Not kommt.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Dann werden sie mir rufen, aber ich werde nicht antworten; sie werden mich frühe suchen und nicht finden.
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Darum daß sie hasseten die Lehre und wollten des HERRN Furcht nicht haben,
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
wollten meines Rats nicht und lästerten alle meine Strafe,
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
so sollen sie essen von den Früchten ihres Wesens und ihres Rats satt werden.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Das die Albernen gelüstet, tötet sie, und der Ruchlosen Glück bringt sie um.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Wer aber mir gehorchet, wird sicher bleiben und genug haben und kein Unglück fürchten.
