< Példabeszédek 1 >
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Proverbs of Solomon, son of David, king of Israel:
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
For knowing wisdom and instruction, For understanding sayings of intelligence,
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
For receiving the instruction of wisdom, Righteousness, judgment, and uprightness,
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
For giving to simple ones — prudence, To a youth — knowledge and discretion.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
(The wise doth hear and increaseth learning, And the intelligent doth obtain counsels.)
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
For understanding a proverb and its sweetness, Words of the wise and their acute sayings.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Fear of Jehovah [is] a beginning of knowledge, Wisdom and instruction fools have despised!
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Hear, my son, the instruction of thy father, And leave not the law of thy mother,
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
For a graceful wreath [are] they to thy head, And chains to thy neck.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
My son, if sinners entice thee be not willing.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
If they say, 'Come with us, we lay wait for blood, We watch secretly for the innocent without cause,
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol )
We swallow them as Sheol — alive, And whole — as those going down [to] the pit, (Sheol )
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Every precious substance we find, We fill our houses [with] spoil,
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
Thy lot thou dost cast among us, One purse is — to all of us.'
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
My son! go not in the way with them, Withhold thy foot from their path,
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
For their feet to evil do run, And they haste to shed blood.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Surely in vain is the net spread out before the eyes of any bird.
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
And they for their own blood lay wait, They watch secretly for their own lives.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
So [are] the paths of every gainer of dishonest gain, The life of its owners it taketh.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
Wisdom in an out-place crieth aloud, In broad places she giveth forth her voice,
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
At the head of the multitudes she calleth, In the openings of the gates, In the city her sayings she saith:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
'Till when, ye simple, do ye love simplicity? And have scorners their scorning desired? And do fools hate knowledge?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Turn back at my reproof, lo, I pour forth to you my spirit, I make known my words with you.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Because I have called, and ye refuse, I stretched out my hand, and none is attending,
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
And ye slight all my counsel, And my reproof ye have not desired.
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
I also in your calamity do laugh, I deride when your fear cometh,
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
When your fear cometh as destruction, And your calamity as a hurricane doth come, When on you come adversity and distress.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Then they call me, and I do not answer, They seek me earnestly, and find me not.
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Because that they have hated knowledge, And the fear of Jehovah have not chosen.
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
They have not consented to my counsel, They have despised all my reproof,
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
And they eat of the fruit of their way, And from their own counsels they are filled.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
For the turning of the simple slayeth them, And the security of the foolish destroyeth them.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
And whoso is hearkening to me dwelleth confidently, And [is] quiet from fear of evil!'