Példabeszédek 9
1 Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
Modrost je zgradila svojo hišo, izklesala je svojih sedem stebrov,
2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
pobila je svoje živali, zmešala je svoje vino, prav tako je pripravila svojo mizo.
3 Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
Poslala je svoje dekle. Na najvišjih krajih mesta kliče:
4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
»Kdorkoli je preprost, naj vstopi sèm.« Glede tistega, ki hoče razumevanje, mu reče:
5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
»Pridi, jej od mojega kruha in pij od vina, ki sem ga namešala.«
6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
Zapusti nespametne in živi in pojdi po poti razumevanja.
7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
Kdor graja posmehljivca, samemu sebi pridobiva sramoto in kdor ošteje zlobnega človeka, sebi pridobiva madež.
8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
Ne grajaj posmehljivca, da te ne zasovraži. Oštej modrega človeka, in te bo ljubil.
9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
Daj poučevanje modremu človeku in bo še modrejši, pouči pravičnega človeka in pomnožil se bo v znanju.
10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
Strah Gospodov je začetek modrosti, in spoznanje svetega je razumevanje.
11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
Kajti po meni bodo tvoji dnevi pomnoženi in leta tvojega življenja ti bodo narasla.
12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
Če si moder, boš moder zase, toda če se posmehuješ, boš to sam trpel.
13 Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
Nespametna ženska je kričava. Naivna je in ničesar ne ve.
14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
Kajti sedi pri vratih svoje hiše, na sedežu, na visokih krajih mesta,
15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
da kliče mimoidoče, ki gredo naravnost na svojih poteh:
16 Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
»Kdorkoli je preprost, naj vstopi sèm.« Glede tistega, ki hoče razumevanje, mu pravi:
17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
»Ukradene vode so sladke in kruh, pojeden na skrivnem, je prijeten.«
