Példabeszédek 9
1 Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
Uchenjeri hwakavaka imba yahwo; hwakaveza mbiru dzahwo nomwe.
2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
Hwakabika nyama yahwo; uye hukagadzira waini yahwo; hwakagadzirawo tafura yahwo.
3 Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
Hwakatuma varandakadzi vahwo, uye hunodanidzira kubva panzvimbo yakakwirira kwazvo yeguta.
4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
Kuna avo vanoshayiwa njere hunoti, “Vose vasina uchenjeri ngavauye muno!
5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
Uyai, mudye zvokudya zvangu munwe waini yandagadzira.
6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
Siyai nzira dzenyu dzisina mano mugorarama; fambai munzira yokunzwisisa.
7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
“Ani naani anorayira mudadi anozvitsvakira kutukwa; ani naani anotsiura munhu akaipa anozviwanira kutukwa.
8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
Usatsiura mudadi kuti arege kukuvenga; tsiura munhu akachenjera uye achakuda.
9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
Rayira munhu akachenjera uye achawedzera uchenjeri hwake; dzidzisa munhu akarurama uye achawedzera kudzidza kwake.
10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
“Kutya Jehovha ndiwo mavambo ouchenjeri, uye kuziva Iye Mutsvene ndiko kunzwisisa.
11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
Nokuti neni mazuva ako achava mazhinji, uye makore achawedzerwa kuupenyu hwako.
12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
Kana uri wakachenjera, uchenjeri hwako huchakupa mubayiro; kana uri mudadi, iwe woga ndiwe uchatambura.”
13 Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
Mukadzi benzi ane ruzha; haana kudzikama uye haana zivo.
14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
Anogara pamusuo wemba yake, napachigaro chiri panzvimbo yakakwiririsa yeguta,
15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
achidanidzira kuna avo vanenge vachipfuura napo, vaya vanofamba zvakarurama nenzira yavo.
16 Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
Anoti kuna vaya vasina njere, “Vose vasina mano ngavauye muno!
17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
Mvura yakabiwa inozipa; zvokudya zvinodyirwa muchivande zvinonaka!”
