< Példabeszédek 9 >
1 Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3 Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13 Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16 Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai! (Sheol )
