< Példabeszédek 9 >
1 Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
A Sabedoria já edificou a sua casa, já lavrou as suas sete colunas.
2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
Já sacrificou as suas vítimas, misturou o seu vinho: e já preparou a sua mesa.
3 Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
Já mandou as suas criadas, já anda convidando desde as alturas da cidade, dizendo:
4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
Quem é simples, volte-se para aqui. Aos faltos de entendimento diz:
5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
Vinde, comei do meu pão, e bebei do vinho que tenho misturado.
6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
Deixai a parvoice, e vivei; e andai pelo caminho do entendimento.
7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
O que repreende ao escarnecedor, afronta toma para si; e o que redargue ao ímpio, pega-se-lhe a sua mancha.
8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
Não repreendas ao escarnecedor, para que te não aborreça: repreende ao sábio, e amar-te-á.
9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
Dá ao sábio, e ele se fará mais sábio: ensina ao justo, e se aumentará em doutrina.
10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
O temor do Senhor é o princípio da sabedoria, e a ciência do Santo a prudência.
11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
Porque por mim se multiplicam os teus dias, e anos de vida se te aumentarão.
12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
Se fores sábio, para ti sábio serás; e, se fores escarnecedor, tu só o suportarás.
13 Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
A mulher louca é alvoroçadora, é simples, e não sabe coisa nenhuma.
14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
E assenta-se à porta da sua casa sobre uma cadeira, nas alturas da cidade,
15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
Para chamar aos que passam pelo caminho, e endireitam as suas veredas, dizendo:
16 Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
Quem é simples, volte-se para aqui. E aos faltos de entendimento diz:
17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
As águas roubadas são doces, e o pão tomado às escondidas é suave.
18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai! (Sheol )
Porém não sabes que ali estão os mortos: os seus convidados estão nas profundezas do inferno. (Sheol )