< Példabeszédek 9 >
1 Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
Dieva gudrība ir uztaisījusi savu namu, viņa uzcirtusi savus septiņus pīlārus;
2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
Viņa nokāvusi savus kaujamos, jaukusi savu vīnu, ir jau klājusi savu galdu;
3 Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
Viņa izsūtījusi savas kalpones; viņa sauc no pilsētas augstākām vietām:
4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
„Kas nejēga, lai griežas šurp!“kas neprātīgs, uz to viņa saka:
5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
„Nāciet, ēdiet no manas maizes, un dzeriet no vīna, ko esmu jaukusi.
6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
Atstājiet nejēdzību, tad dzīvosiet, un staigājiet pa atzīšanas ceļu!“
7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
Kas smējēju pamāca, tas dabūs kaunu, un kas bezdievīgo pārmāca, apsmieklu.
8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
Nepamāci smējēju, ka viņš tevi neienīst; pamāci prātīgo, tas tevi mīlēs.
9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
Dod prātīgam, tad viņš tiks jo prātīgs, māci taisnu, tad viņš pieaugs mācībā.
10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
Tā Kunga bijāšana ir gudrības iesākums, un izprast, kas svēts, tā ir atzīšana.
11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
Jo caur mani taps daudz tavu dienu un vairosies tev dzīvības gadi.
12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
Ja tu gudrs, tad tu sev gudrs; ja tu smējējs, tad tu viens pats to nesīsi.
13 Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
Nejēdzība ir sieva tītīga, ģeķīga, kas neatjēdz nenieka
14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
Tā sēž sava nama durvīs uz goda krēsla pilsētas augstās vietās,
15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
Aicināt tos, kas iet garām pa ceļu, kas staigā savās taisnās tekās.
16 Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
Kas nejēga, lai griežas šurp! Un kas neprātīgs, uz to viņa saka:
17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
„Zagts ūdens ir salds, un slēpta maize garda!“
18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai! (Sheol )
Bet tas nemana, ka tur miroņi, un elles dziļumos viņas viesi! (Sheol )