Példabeszédek 9
1 Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
Sapientia ædificavit sibi domum, excidit columnas septem.
2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
Immolavit victimas suas, miscuit vinum, et proposuit mensam suam.
3 Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
Misit ancillas suas ut vocarent ad arcem, et ad mœnia civitatis:
4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
Si quis est parvulus, veniat ad me. Et insipientibus locuta est:
5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
Venite, comedite panem meum, et bibite vinum quod miscui vobis.
6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
Relinquite infantiam, et vivite, et ambulate per vias prudentiæ.
7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
Qui erudit derisorem, ipse iniuriam sibi facit: et qui arguit impium, sibi maculam generat.
8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
Noli arguere derisorem, ne oderit te. Argue sapientem, et diliget te.
9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
Da sapienti occasionem, et addetur ei sapientia. Doce iustum, et festinabit accipere.
10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
Principium sapientiæ timor Domini: et scientia sanctorum, prudentia.
11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
Per me enim multiplicabuntur dies tui, et addentur tibi anni vitæ.
12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
Si sapiens fueris, tibimetipsi eris: si autem illusor, solus portabis malum.
13 Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
Mulier stulta et clamosa, plenaque illecebris, et nihil omnino sciens,
14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
sedit in foribus domus suæ super sellam in excelso urbis loco,
15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
ut vocaret transeuntes per viam, et pergentes itinere suo:
16 Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
Qui est parvulus, declinet ad me. Et vecordi locuta est:
17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
Aquæ furtivæ dulciores sunt, et panis absconditus suavior.
