Példabeszédek 9
1 Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
Die Weisheit bauete ihr Haus und hieb sieben Säulen,
2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
schlachtete ihr Vieh und trug ihren Wein auf und bereitete ihren Tisch
3 Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
und sandte ihre Dirnen aus, zu laden oben auf die Paläste der Stadt:
4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
Wer albern ist, der mache sich hieher! Und zum Narren sprach sie:
5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
Kommt, zehret von meinem Brot und trinket des Weins, den ich schenke!
6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
Verlasset das alberne Wesen, so werdet ihr leben; und gehet auf dem Wege des Verstandes.
7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
Wer den Spötter züchtiget, der muß Schande auf sich nehmen; und wer den Gottlosen straft, der muß gehöhnet werden.
8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
Strafe den Spötter nicht, er hasset dich; strafe den Weisen, der wird dich lieben.
9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
Gib dem Weisen, so wird er noch weiser werden; lehre den Gerechten, so wird er in der Lehre zunehmen.
10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
Der Weisheit Anfang ist des HERRN Furcht; und der Verstand lehret, was heilig ist.
11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
Denn durch mich wird deiner Tage viel werden, und werden dir der Jahre des Lebens mehr werden.
12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
Bist du weise, so bist du dir weise; bist du ein Spötter, so wirst du es allein tragen.
13 Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
Es ist aber ein töricht, wild Weib, voll Schwätzens und weiß nichts;
14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
die sitzt in der Tür ihres Hauses auf dem Stuhl, oben in der Stadt,
15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
zu laden alle, die vorübergehen und richtig auf ihrem Wege wandeln.
16 Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
Wer ist albern, der mache sich hieher! Und zum Narren spricht sie:
17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
Die verstohlenen Wasser sind süß und das verborgene Brot ist niedlich.
