Példabeszédek 9
1 Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
Wisdom hath builded her house, she hath hewn out her seven pillars:
2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
She hath killed her beasts; she hath mingled her wine; she hath also furnished her table.
3 Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
She hath sent forth her maidens, she crieth upon the highest places of the city,
4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
Whoso is simple, let him turn in hither: as for him that is void of understanding, she saith to him,
5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
Come, eat ye of my bread, and drink of the wine which I have mingled.
6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
Leave off, ye simple ones, and live; and walk in the way of understanding.
7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
He that correcteth a scorner getteth to himself shame: and he that reproveth a wicked man [getteth] himself a blot.
8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
Reprove not a scorner, lest he hate thee: reprove a wise man, and he will love thee.
9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
Give [instruction] to a wise man, and he will be yet wiser: teach a righteous man, and he will increase in learning.
10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
The fear of the LORD is the beginning of wisdom: and the knowledge of the Holy One is understanding.
11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
For by me thy days shall be multiplied, and the years of thy life shall be increased.
12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
If thou art wise, thou art wise for thyself: and if thou scornest, thou alone shalt bear it.
13 Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
The foolish woman is clamorous; [she is] simple, and knoweth nothing.
14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
And she sitteth at the door of her house, on a seat in the high places of the city,
15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
To call to them that pass by, who go right on their ways,
16 Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
Whoso is simple, let him turn in hither: and as for him that is void of understanding, she saith to him,
17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
Stolen waters are sweet, and bread [eaten] in secret is pleasant.
