< Példabeszédek 9 >
1 Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
Hikmət evini qurub, Yeddi dirəyini yonub,
2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
Heyvanlarını kəsib, Şərabını hazırlayıb, Süfrəsini də düzəldib.
3 Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
Göndərdiyi kənizlər Şəhərin uca yerlərindən car çəkərlər:
4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
«Gəlin bura, ey cahillər!» Qanmazlara belə deyərlər:
5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
«Gəlin, çörəyimdən yeyin, Hazırladığım şərabdan için.
6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
Cəhaləti atın, ömür sürün, İdrak yolu ilə düz gedin».
7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
Rişxəndçini tənqid edən özünü rüsvayçılığa salar, Şər adamı danlayan axırda ləkələnər.
8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
Rişxəndçini danlama, yoxsa sənə nifrət edər, Müdrik insanı danlasan, səni sevər.
9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
Hikmətliyə öyüd versən, hikmətini artıracaq, Salehə bilik öyrətsən, müdrikliyini çoxaldacaq.
10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
Rəbb qorxusu hikmətin başlanğıcıdır, Müqəddəsi tanımaq idraklı olmaqdır.
11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
Hikmətin vasitəsilə ömrün-günün çoxalar, Həyatına illər əlavə olar.
12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
Əgər hikmət qazansan, özünə xeyir verərsən, Əgər rişxənd etsən, zərərini özün çəkərsən.
13 Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
Axmaq qadın hay-küy salır, Cahildir, heç nə qanmır.
14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
O, evinin qapısı önündə oturub, Şəhərin uca yerlərində kətil üstə əyləşib,
15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
Yoldan ötənləri, Düz yolda olanları çağırır:
16 Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
«Bura gəlin, ey cahillər!» Qanmazlara belə deyir:
17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
«Oğurluq su şirin olar, Gizli yeyilən çörəyin başqa ləzzəti var».
18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai! (Sheol )
Lakin yanına gələnlər bilməzlər ki, Orada ölüm var, Bu qadının çağırdıqları ölülər diyarının dərinliyindədir. (Sheol )