Példabeszédek 8

1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?

2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!

5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.

12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.

14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.

15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.

23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.

24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.

26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;

29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.

31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.

32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.

35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!