Példabeszédek 8
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
Ropar icke visheten, och klokheten låter sig höra?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
Uppenbara på vägen, och på stråtene står hon;
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
Vid stadsportarna, der man ingår, ropar hon;
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
O! I män, jag ropar till eder; och ropar till folket.
5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Akter, I oförnuftige, uppå vishet, och I dårar, lägger det på hjertat.
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Hörer, ty jag vill tala det märkeligit är, och lära det rätt är.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Ty min mun skall tala sanningen, och mina läppar skola hata det ogudaktigt är.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
All mins muns tal är rätt; der är intet vrångt eller falskt inne;
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
De äro all klar dem som förstå dem, och rätt dem som vilja anamma dem.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Tager vid min tuktan heldre än silfver, och akter lärdom högre än kosteligit guld.
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Ty vishet är bättre än perlor, och allt det man önska må, kan intet liknas henne.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Jag, vishet, bor när klokhetene, och jag kan gifva god råd.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
Herrans fruktan hatar det arga, högfärd, högmod och ondan väg; och jag kan icke lida en vrångan mun.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Mitt är både råd och dåd; jag hafver förstånd och magt;
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Genom mig regera Konungarna, och rådherrarna stadga rätthet.
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
Genom mig råda Förstarna, regenter och alle domare på jordene.
17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Jag älskar dem som mig älska; och de som mig bittida söka, de finna mig.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Rikedom och ära är när mig, varaktigt gods och rättfärdighet.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Min frukt är bättre än guld och fint guld, och min tilldrägt bättre än utkoradt silfver.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Jag vandrar på rätta vägen, på domsens stigar;
21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
Att jag skall väl besörja dem som mig älska, och uppfylla deras håfvor.
22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
Herren hafver haft mig i sina vägars begynnelse; förr hans gerningar var jag.
23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Jag är insatt af evighet, af begynnelsen, förr jordena.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Då djupen ännu intet voro, då var jag allaredo beredd; då källorna icke ännu runno med vatten.
25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Förr än bergen grundad voro, förr än högarna, var jag beredd.
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
Han hade icke ännu gjort jordena, och hvad derpå är, eller jordenes berg.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Då han beredde himmelen, var jag der; då han fattade djupen med sitt mål;
28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
Då han befäste skyarna ofvantill; då han befäste djupsens källor;
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
Då han satte hafvena sitt mål, och vattnena, att de icke skulle gå öfver sina befallning; då han lade jordenes grund;
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
Då var jag verkandes med honom, och hade mina lust dagliga, och spelade för honom alltid;
31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
Och spelade på hans jords krets, och min lust var med menniskors barn.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
Så hörer mig nu, min barn; salige äro de som min väg behålla.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Hörer tuktan, och varer vise, och låter icke fara henne.
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Säll är den menniska, som mig hörer, så att han vakar vid mina dörr dagliga, att han vaktar vid min dörrträ.
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Den mig finner, han finner lifvet, och skall få behag af Herranom.
36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Men den som syndar emot mig, han skadar sina själ; alle de mig hata, de älska döden.
