Példabeszédek 8
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
¿No clama la sabiduría; y la inteligencia da su voz?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
En los altos cabezos, junto al camino, a las encrucijadas de las veredas se para:
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
En el lugar de las puertas, a la entrada de la ciudad: a la entrada de las puertas da voces:
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
O! hombres, a vosotros clamo; y mi voz es a los hijos de los hombres.
5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Entendéd simples astucia; y vosotros insensatos, tomád entendimiento:
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Oíd, porque hablaré cosas excelentes, y abriré mis labios para cosas rectas.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Porque mi paladar hablará verdad; y mis labios abominan la impiedad.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
En justicia son todas las razones de mi boca: no hay en ellas cosa perversa, ni torcida.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
Todas ellas son rectas al que entiende; y rectas a los que han hallado sabiduría.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Recibíd mi castigo, y no la plata; y ciencia, mas que el oro escogido.
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Porque mejor es la sabiduría que las piedras preciosas; y todas las cosas que se pueden desear, no se pueden comparar a ella.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Yo, la sabiduría, moré con la astucia; y yo invento la ciencia de los consejos.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
El temor de Jehová es aborrecer el mal; la soberbia, y la arrogancia, y el mal camino, y la boca perversa aborrezco.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Conmigo está el consejo, y el ser: yo soy la inteligencia; mía es la fortaleza.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Por mí reinan los reyes, y los príncipes determinan justicia.
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
Por mí dominan los príncipes, y todos los gobernadores juzgan la tierra.
17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Yo amo a los que me aman; y los que me buscan, me hallan.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Las riquezas y la honra están conmigo, riqueza firme y justa.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Mejor es mi fruto que el oro, y que el oro refinado; y mi renta, que la plata escogida.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Por vereda de justicia guiaré, por medio de veredas de juicio.
21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
Para hacer heredar a mis amigos el ser, y que yo hincha sus tesoros.
22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
Jehová me poseyó en el principio de su camino, desde entonces, antes de sus obras.
23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Eternalmente tuve el principado, desde el principio, antes de la tierra.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Antes de los abismos fui engendrada; antes que fuesen las fuentes de las muchas aguas:
25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Antes que los montes fuesen fundados: antes de los collados, yo era engendrada.
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
No había aun hecho la tierra, ni las plazas, ni la cabeza de los polvos del mundo.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Cuando componía los cielos, allí estaba yo; cuando señalaba por compás la sobrehaz del abismo:
28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
Cuando afirmaba los cielos arriba: cuando afirmaba las fuentes del abismo:
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
Cuando ponía a la mar su estatuto; y a las aguas, que no pasasen su mandamiento: cuando señalaba los fundamentos de la tierra:
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
Con él estaba yo por ama, y fui en delicias todos los días, teniendo solaz delante de él en todo tiempo.
31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
Tengo solaz en la redondez de su tierra; y mis solaces son con los hijos de los hombres.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
Ahora pues, hijos, oídme; y bienaventurados los que guardaren mis caminos.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Obedecéd la instrucción, y sed sabios; y no la menospreciéis.
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Bienaventurado el hombre que me oye, trasnochando a mis puertas cada día: guardando los umbrales de mis entradas.
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Porque el que me hallare, hallará la vida; y alcanzará la voluntad de Jehová.
36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Mas el que peca contra mí, defrauda a su alma: todos los que me aborrecen, aman la muerte.
