Példabeszédek 8
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
¿No clama la sabiduría, Y el entendimiento hace oír su voz?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
En las cimas de las alturas junto al camino, En las encrucijadas de los senderos, allí está ella.
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
Junto a las puertas, en la entrada de la ciudad, En el acceso a las puertas, ella da voces:
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
¡Oh hombres, a ustedes clamo! Mi voz se dirige a los hijos de los hombres.
5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Oh simples, aprendan prudencia. Y ustedes, insensatos, dispongan su corazón.
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Escuchen, porque diré cosas excelentes, Y abriré mis labios para cosas rectas.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Mi boca pronunciará verdad. La maldad es repugnancia para mis labios.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
Todas las palabras de mi boca son con justicia. En ellas nada hay torcido o perverso.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
Son claras para el que entiende Y rectas para los que hallan el conocimiento.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Reciban mi enseñanza y no plata, Conocimiento, mejor que oro fino.
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Pues mejor es la sabiduría que las perlas. Nada de lo que desees podrá compararse con ella.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Yo, la sabiduría, moro con la prudencia, Y descubro el conocimiento y la discreción.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
El temor a Yavé es aborrecer el mal. Aborrezco la soberbia, la arrogancia, el mal camino y la boca perversa.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Mío es el consejo y la eficiente sabiduría. Mía es la inteligencia y mía la valentía.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Por mí reinan los reyes, Y los magistrados administran justicia.
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
Por mí gobiernan los príncipes Y los nobles que juzgan la tierra.
17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Yo amo a los que me aman. Me hallan los que temprano me buscan.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Las riquezas y la honra están conmigo, Riquezas y justicia perdurables.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Mi fruto es mejor que el oro, Aun que el oro puro, Y mi ganancia mejor que la plata escogida.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Yo ando por camino de justicia, Por los senderos de equidad,
21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
Para hacer que los que me aman obtengan su heredad. Y para que yo llene sus tesoros.
22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
Yavé me poseía en el principio, Ya de antiguo, antes de sus obras.
23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Eternamente estaba establecida, Antes de haber tierra.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Nací antes que existieran los océanos, Antes que existieran las fuentes de muchas aguas.
25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Antes que las montañas fueran fundadas, Antes de las colinas, fui yo engendrada.
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
Cuando Él no había hecho la tierra, ni los campos, Ni el primer polvo del mundo.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Cuando estableció los cielos, allí estaba yo. Cuando trazó el horizonte sobre la superficie del océano,
28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
Cuando afirmó los cielos arriba, Cuando afirmó las fuentes del océano,
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
Cuando señaló al mar su estatuto, Para que las aguas no traspasaran su mandato, Cuando estableció los fundamentos de la tierra,
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
Yo estaba junto a Él como arquitecto. Diariamente era su deleite. Me regocijaba ante Él siempre.
31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
Me regocijaba en su tierra habitada, Y tenía mi deleite con los hijos de los hombres.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
Ahora pues, hijos, escúchenme. Inmensamente felices los que guardan mis caminos.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Atiendan la instrucción, sean sabios Y no la menosprecien.
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
¡Inmensamente feliz es el hombre que me escucha, Que vigila en mis portones cada día, Que espera en el umbral de mis entradas!
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Porque el que me halla, Halla la vida y alcanza el favor de Yavé.
36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Pero el que peca contra mí, defrauda su propia alma. Todos los que me aborrecen aman la muerte.
