Példabeszédek 8
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
Mar ne kliče modrost? In razumevanje [ne] dviguje svojega glasu?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
Stoji na vrhu visokih krajev, ob poti, na krajih steza.
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
Kliče pri velikih vratih, pri mestnem vhodu, pri vstopanju, pri vratih.
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
Vam, oh možje, kličem in moj glas je k človeškim sinovom.
5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Oh vi preprosti, razumite modrost, in vi bedaki, bodite razumevajočega srca.
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Poslušajte, kajti govorila bom o odličnih stvareh in odpiranje mojih ustnic bodo prave stvari.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Kajti moja usta bodo govorila resnico, zlobnost pa je mojim ustnicam ogabnost.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
Vse besede mojih ust so v pravičnosti, v njih ni ničesar kljubovalnega ali sprevrženega.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
So čisto preproste tistemu, ki razume in pravilne tem, ki najdejo spoznanje.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Sprejmite moje poučevanje in ne srebra in spoznanje raje kakor izbrano zlato.
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Kajti modrost je boljša kakor rubini in vse stvari, ki se lahko želijo, se ne morejo primerjati k njej.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Jaz, modrost, prebivam z razumnostjo, odkrivam spoznanje razumnih domiselnosti.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
Gospodov strah je sovražiti zlo. Ponos, aroganco, zlobno pot in kljubovalna usta sovražim.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Nasvet je moj in zdrava modrost. Jaz sem razumevanje, jaz imam moč.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Po meni kraljujejo kralji in princi odrejajo pravico.
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
Po meni vladajo princi in plemiči, celó vsi zemeljski sodniki.
17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Ljubim tiste, ki me ljubijo in tisti, ki me iščejo zgodaj, me bodo našli.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Bogastva in čast sta z menoj; da, trajna bogastva in pravičnost.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Moj sad je boljši kakor zlato; da, kakor čisto zlato in moje poplačilo kakor izbrano srebro.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Vodim po poti pravičnosti, po sredi stezá sodbe,
21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
da lahko povzročim tistim, ki me ljubijo, da podedujejo imetje in jaz bom napolnila njihove zaklade.
22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
Gospod me je imel v lasti od začetka svoje poti, pred svojimi deli od davnine.
23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Bila sem postavljena od večnosti, od začetka ali preden je bila zemlja.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Ko tam ni bilo globin, sem bila rojena, ko tam ni bilo studencev, obilnih z vodo.
25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Preden so bile gore nameščene, pred hribi sem bila rojena,
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
medtem ko še ni naredil zemlje niti polj niti najvišjega dela iz prahu sveta.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Ko je pripravljal nebo, sem bila tam, ko je postavil obod na obličju globine,
28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
ko je zgoraj osnoval oblake, ko je utrdil studence globin,
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
ko je morju dal svoj odlok, da vode ne bodo prekoračile njegove zapovedi, ko je določil temelje zemlje,
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
tedaj sem bila poleg njega, kakor nekdo vzgojen z njim in dnevno sem bila njegovo veselje, vedno radostna pred njim,
31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
radostna na naseljivem delu njegovega zemeljskega [kroga] in moja veselja so bila s človeškimi sinovi.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
Zdaj mi torej prisluhnite, oh vi otroci, kajti blagoslovljeni so tisti, ki se drže mojih poti.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Poslušajte poučevanje, bodite modri in tega ne zavrnite.
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Blagoslovljen je človek, ki me posluša, ki dnevno bedi pri mojih velikih vratih, ki čaka pri podbojih mojih vrat.
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Kajti kdor me najde, najde življenje in dosegel bo naklonjenost od Gospoda.
36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Toda kdor zoper mene greši, škodi svoji lastni duši. Vsi tisti, ki me sovražijo, ljubijo smrt.
