Példabeszédek 8
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
Tsy mikoike hao ty hihitse, tsy mañonjom-piarañanañañe hao ty hilala?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
An-kaboañe ey, añ’olon-dalañe eo, am-pitsileañe eo ty ijohaña’e;
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
añ’ilan-dalam-bein-tsariran-drova eo ami’ty fiziliha’ o lalam-beio ty ikoha’e ty hoe:
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
Ry ondatio, ikanjiako, ty feoko mb’amo ana’ ondatio.
5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Ry trentrañeo, mioha hakarafitoañe; naho, ry seretseo, mandrendreha an-troke.
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Mitsanoña hitaroñako raha aman-kasiñe; vaho hañakatse volam-bantañe kanao misokake o soñikoo;
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Hivolan-katò ty vavako; fa tiva amo soñikoo o haratiañeo.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
Songa mahity o entam-bavakoo, tsy ama’e ty mikeloke ndra mengoke.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
Ie vantañe amy mahihitsey vaho mahity ami’ty maha-onin-kilala.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Rambeso o fañòhakoo, fa tsy volafoty; naho ty hilala fa tsy volamena nitsoheñe;
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Fa lombolombo’ o hangeo ty hihitse, vaho tsy eo ty salalaeñe mañirinkiriñ’aze.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Izaho, hihitse, ro miharo-toboke ami’ty filieram-batañe, vaho manjo hilala naho fitalifirañe.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
Malain-karatiañe ty fañeveñañe am’ Iehovà. hejeko ty firengeañe, ty fibohabohañe, ty satan-karatiañe, naho ty vava mitera.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Amako ty fanoroañe, naho ty hihitse do’e, Izaho o hilalao; ahy o haozarañeo.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Izaho ty ifehea’ o mpanjakao, naho anoa’ o mpifeheo lily vantañe.
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
Izaho ty ifeleha’ o mpifelekeo naho o roandriañeo, ze hene mpizaka-to.
17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Kokoako ze mikoko ahiko, naho handrèndrek’ ahy ze mitsoek’ ahy.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Rekets’ amako ty vara naho ty asiñe; hanàñañe tsy modo naho havañonañe.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Soa te amo volamenao ty havokarako eka ndra volamena ki’e, vaho ambone’ ty volafoty jinoboñe o firegoregoakoo.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Manjotik’ an-dalam-bantan-draho, añivo o oloñolon-kavantañañeo,
21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
hampandovàko vara o mpikoko ahio, naho hatseheko o kipondi’ iareoo.
22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
Tsinene’ Iehovà raho ho fifotoran-dala’e, ty valoham-pitoloña’e haehae zay.
23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Tsietoimoneke izay ty nañorizañ’ ahiko, tam-baloha’ey, taolo te nioreñe ty tane toy.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Ie mboe tsy teo o lalekeo ty niterahañ’ ahy, ie mboe tsy nidoadoañan-drano o loharanoo.
25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Ie mboe tsy nipetake o vohitseo, taolo o tambohoo, te naterake;
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
Ie mboe tsy niforoñe’e ty tane toy naho o hivokeo, ndra ty deboke valoha’ ty tane toy.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Ie nampijadoñe o likerañeo, teo iraho, Ie nanokitse ty bontoly ami’ty tarehe’ i lalekey eñe,
28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
Ie natobe’e an-toe’e ey o likerañ’ amboneo, naho nampitosire’e o loha-rano’ i làlekeio.
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
Ie nifahera’e i riakey, tsy handilara’ o ranoo i nandilia’ey; ie tinendre’e o faha-ty tane toio,
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
Le nirekets’ ama’e iraho fa natokisañe, naho nampifaleako lomoñandro, nainai’e nirebek’ aolo’e.
31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
Nihisa an-tanem-pimoneña’e vaho nahaehak’ ahy o ana’ ondatio.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
Ie amy zao, ry anake, mitsendreña ahy: Haha ze mañorike o lalakoo.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Mitsanoña fañòhañe naho mahihira, vaho ko mifoneñe.
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Haha t’indaty mitsendreñe ahy, ty misary nainai’e an-dalam-beiko eo mandiñe an-dahin-dalako eo.
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Ze tendrek’ ahiko tendre-kaveloñe, vaho tolora’ Iehovà fañisohañe;
36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Fe ze losotse ahy mijoy vatañe; fonga mikoko havilasy ze malaiñe ahy.
