Példabeszédek 8
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
Vai gudrība nesauc, un atzīšana nepaceļ savu balsi?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
Kalnu virsgalā tā stāv, ceļmalā uz ceļu jūtīm;
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
Pie vārtiem pilsētas priekšā, kur pa vārtiem ieiet, viņa skaņi sauc:
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
„Uz jums, vīri, es saucu, un mana balss iet pie cilvēku bērniem.
5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Ņemiet vērā, nejēgas, gudrību, un, ģeķi, paliekat prātīgi!
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Klausāties, jo es runāšu augstas lietas un atdarīšu savu muti ar skaidriem vārdiem.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Jo mana mute runās patiesību, un bezdievība manām lūpām ir negantība.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
Visi manas mutes vārdi stāv taisnībā, iekš tiem nav netiklības, nedz viltības.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
Tie ir visnotaļ taisni tam, kas tos saprot un skaidri tiem, kas atzīšanu atraduši.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Pieņemiet manu mācību labāki nekā sudrabu, un atzīšanu vairāk nekā tīru zeltu;
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Jo gudrība ir labāka pār pērlēm, un viss, ko tu kārotu, tai netiek līdz.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Es, tā gudrība, mītu pie samaņas un atrodu vērtīgu padomu.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
Tā Kunga bijāšana ir: ienīdēt ļaunu, lepnību, augstprātību un ļaunu ceļu, un es ienīstu netiklu muti.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Pie manis ir padoms un palīgs; es esmu atzīšana, man ir spēks.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Caur mani valda ķēniņi, un dod taisnus likumus valdītāji;
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
Caur mani valda varenie un lielkungi, visi zemes soģi.
17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Es mīlēju tos, kas mani mīl, un kas mani tikuši(centīgi) meklē, tie mani atrod.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Bagātība un gods ir pie manis, paliekama manta un taisnība.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Mani augļi ir labāki nekā zelts un tīrs zelts, un mans ienākums nekā šķīsts sudrabs.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Es vadu uz taisnības ceļa, taisnas tiesas pēdās,
21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
Ka tiem, kas mani mīl, dodu iemantot pilnību un pildu viņu mantu.
22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
Tas Kungs mani nolika par sava ceļa iesākumu, par savu radījumu pirmaju no mūžības.
23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
No mūžības es esmu iecelta, no iesākuma, no pasaules gala.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Kad dziļumi vēl nebija, tad es piedzimu, kad avoti vēl nebija, no ūdeņiem grūti.
25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Pirms kalnu pamati tapa nolikti, priekš pakalniem, tad es piedzimu.
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
Viņš vēl nebija radījis zemi nedz klajumus, nedz sācis pasaules pīšļus;
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Kad viņš debesis sataisīja, tad es tur biju; kad viņš izplatīja debess velvi pār dziļumiem,
28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
Kad viņš padebešus augšām nostiprināja, kad dziļumu avoti krākdami krāca,
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
Kad viņš jūrai lika robežas, ka ūdeņi neplūstu pār viņas malām, kad viņš nostiprināja zemes pamatus:
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
Tad es biju pie viņa tā izdarītāja un biju viņa prieks dienu dienas un līksmojos viņa priekšā vienmēr:
31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
Es līksmojos viņa pasaules virsū un mans prieks ir pie cilvēku bērniem.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
Tad klausiet nu mani, mani bērni; jo svētīgs, kas manus ceļus sargā.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Klausiet pamācīšanai un topiet gudri, un neatmetat viņu.
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Svētīgs tas cilvēks, kas mani klausa, kas kavējās pie manām durvīm dienu no dienas, sargāt manu durvju stenderus;
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Jo kas mani atrod, tas atrod dzīvību un dabūs žēlastību no Tā Kunga.
36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Bet kas pret mani grēko, tas dara varu savai dvēselei; kas mani ienīst, tie visi līdz mīļo nāvi.“
