Példabeszédek 8
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
[Numquid non sapientia clamitat, et prudentia dat vocem suam?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
In summis excelsisque verticibus supra viam, in mediis semitis stans,
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
juxta portas civitatis, in ipsis foribus loquitur, dicens:
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
O viri, ad vos clamito, et vox mea ad filios hominum.
5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Intelligite, parvuli, astutiam, et insipientes, animadvertite.
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Audite, quoniam de rebus magnis locutura sum, et aperientur labia mea ut recta prædicent.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Veritatem meditabitur guttur meum, et labia mea detestabuntur impium.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
Justi sunt omnes sermones mei: non est in eis pravum quid, neque perversum;
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
recti sunt intelligentibus, et æqui invenientibus scientiam.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Accipite disciplinam meam, et non pecuniam; doctrinam magis quam aurum eligite:
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
melior est enim sapientia cunctis pretiosissimis, et omne desiderabile ei non potest comparari.]
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
[Ego sapientia, habito in consilio, et eruditis intersum cogitationibus.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
Timor Domini odit malum: arrogantiam, et superbiam, et viam pravam, et os bilingue, detestor.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Meum est consilium et æquitas; mea est prudentia, mea est fortitudo.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Per me reges regnant, et legum conditores justa decernunt;
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
per me principes imperant, et potentes decernunt justitiam.
17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Ego diligentes me diligo, et qui mane vigilant ad me, invenient me.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Mecum sunt divitiæ et gloria, opes superbæ et justitia.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Melior est enim fructus meus auro et lapide pretioso, et genimina me argento electo.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
In viis justitiæ ambulo, in medio semitarum judicii:
21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
ut ditem diligentes me, et thesauros eorum repleam.]
22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
[Dominus possedit me in initio viarum suarum antequam quidquam faceret a principio.
23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Ab æterno ordinata sum, et ex antiquis antequam terra fieret.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Nondum erant abyssi, et ego jam concepta eram: necdum fontes aquarum eruperant,
25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
necdum montes gravi mole constiterant: ante colles ego parturiebar.
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
Adhuc terram non fecerat, et flumina, et cardines orbis terræ.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Quando præparabat cælos, aderam; quando certa lege et gyro vallabat abyssos;
28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
quando æthera firmabat sursum, et librabat fontes aquarum;
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
quando circumdabat mari terminum suum, et legem ponebat aquis, ne transirent fines suos; quando appendebat fundamenta terræ:
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
cum eo eram, cuncta componens. Et delectabar per singulos dies, ludens coram eo omni tempore,
31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
ludens in orbe terrarum; et deliciæ meæ esse cum filiis hominum.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
Nunc ergo, filii, audite me: beati qui custodiunt vias meas.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Audite disciplinam, et estote sapientes, et nolite abjicere eam.
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Beatus homo qui audit me, et qui vigilat ad fores meas quotidie, et observat ad postes ostii mei.
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Qui me invenerit, inveniet vitam, et hauriet salutem a Domino.
36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Qui autem in me peccaverit, lædet animam suam; omnes qui me oderunt diligunt mortem.]
