Példabeszédek 8
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
Hikima ba ta yin kira ne? Fahimi ba ya tā da muryarsa ne?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
A ƙwanƙoli a kan hanya, inda hanyoyi suka haɗu, ta ɗauki matsayinta;
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
kusa da ƙofofin shiga cikin birni, a mashigai, ta tā da murya,
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
“Gare ku, ya mutane, nake kira; na tā da muryata ga dukan’yan adam.
5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Ku da kuke marasa azanci, ku yi hankali; ku da kuke wawaye, ku nemi fahimi.
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Ku saurara, gama ina da abubuwa masu darajan da zan faɗa; na buɗe leɓunana don in faɗa abin da yake daidai.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Bakina yana magana abin da yake gaskiya, gama leɓunana sun ƙi mugunta.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
Dukan kalmomin bakina suna da adalci; babu waninsu da ya karkace ko kuwa ƙarya ne.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
Ga mai tunani dukansu daidai ne; ba su da laifi ga waɗanda suke da sani.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Ku zaɓi umarnina a maimakon azurfa, sani a maimakon zinariya zalla,
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
gama hikima ta fi lu’ulu’ai daraja, kuma ba abin da kake sha’awa da za a kwatanta da ita.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
“Ni, hikima, ina zama tare da hankali; ina da sani da iya rarrabewa.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
Jin tsoron Ubangiji shi ne ƙin mugunta; ina ƙin girman kai da fariya, halin mugunta da kuma muguwar magana.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Shawara da yin tunani mai kyau nawa ne; ina da fahimi da kuma iko.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Ta wurina sarakuna suke mulki masu mulki kuma suke yin dokokin da suke da adalci;
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
ta wurina sarakuna suke mulki, da kuma dukan manyan mutanen da suke mulkin duniya.
17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Ina ƙaunar waɗanda suke ƙaunata, kuma waɗanda suke nemana sukan same ni.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Tare da ni akwai wadata da girmamawa, dukiya da wadata masu dawwama.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
’Ya’yan itacena sun fi zinariya zalla; amfanin gonar da nake bayar ya fi azurfa mafi kyau.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Ina tafiya a hanyar adalci, a kan hanyoyin gaskiya,
21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
ina ba da wadata ga waɗanda suke ƙaunata ina sa wuraren ajiyarsu su cika.
22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
“Ubangiji ya kawo ni a matsayi na farko na ayyukansa, kafin ayyukansa na tuntuni;
23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
an naɗa ni tun fil azal, daga farko, kafin duniya ta kasance.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Sa’ad da babu tekuna, aka haife ni, sa’ad da babu maɓulɓulai masu ruwa;
25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
kafin a kafa duwatsu a wurarensu, kafin tuddai ma, an haife ni,
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
kafin ya yi duniya ko gonaki ko wata ƙurar duniya.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Ina nan sa’ad da ya kafa sammai a wurarensu, sa’ad da ya shata sararin sama a kan fuskar zurfafa,
28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
sa’ad da ya kafa gizagizai a bisa ya kuma kafa maɓulɓulan zurfafa daram,
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
sa’ad da ya ba wa teku iyakarsa domin kada ruwaye su zarce umarninsa, da kuma sa’ad da ya shata tussan duniya.
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
A lokacin ni ne mai tsara abubuwa a gefensa. Na cika da murna kowace rana, kullum ina farin ciki a gabansa,
31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
ina farin ciki da dukan duniyarsa ina murna da’yan adam.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
“Yanzu fa,’ya’yana, ku saurare ni; masu albarka ne waɗanda suke kiyaye hanyoyina.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Ku saurari umarnina ku kuma zama masu hikima; kada ku ƙyale ta.
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Mai albarka ne wanda ya saurare ni; yana tsaro kullum a ƙofofina, yana jira a ƙofar shigata.
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Gama duk wanda ya same ni ya sami rai zai kuma sami tagomashi daga Ubangiji.
36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Amma duk wanda ya kāsa samuna ya cuci kansa; dukan waɗanda suke ƙina suna ƙaunar mutuwa ke nan.”
