Példabeszédek 8
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
Horch! Die Weisheit ruft vernehmlich, und die Einsicht läßt ihre Stimme erschallen!
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
Oben auf den Höhen am Wege, da wo die Pfade zusammenlaufen, hat sie sich aufgestellt;
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
neben den Toren, am Ausgang der Stadt, am Eingang der Pforten ruft sie laut:
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
»An euch, ihr Männer, richte ich meinen Ruf, und meine Stimme ergeht an die Menschenkinder.
5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Gewinnt, ihr Einfältigen, Einsicht in Klugheit, und ihr Toren, gewinnt Einsicht in Verständigkeit!
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Hört zu! Denn ich habe Wertvolles zu sagen, und meine Lippen will ich auftun zu (auf-) richtiger Rede;
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
denn mein Mund spricht Wahrheit aus, und Unehrlichkeit ist ein Greuel für meine Lippen.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
Aufrichtig sind alle Reden meines Mundes: es ist nichts Hinterlistiges und Trügerisches in ihnen;
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
sie sind sämtlich klar für den Verständigen und richtig für die zur Erkenntnis Gelangten.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Nehmt Unterweisung lieber an als Silber, und Erkenntnis lieber als auserlesenes Gold!
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Denn die Weisheit ist besser als Korallen, und alle Kleinode kommen ihr nicht gleich.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Ich, die Weisheit, stehe im Bunde mit der Klugheit und verfüge über Erkenntnis wohldurchdachter Pläne.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
Die Furcht des HERRN besteht im Haß gegen das Böse; Hoffart, Hochmut und bösen Wandel sowie den Mund des Truges hasse ich.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Mir steht kluger Rat und Überlegung zu Gebot, ich verfüge über Einsicht, und ich besitze Tatkraft.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Durch mich üben die Könige ihre Königsmacht aus und erlassen die Machthaber gerechte Verordnungen;
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
durch mich betätigen sich die Herrscher als Herrscher und alle Richter auf Erden als Edle.
17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Ich liebe, die mich lieben, und wer mich eifrig sucht, der findet mich.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Reichtum und Ehre sind bei mir zu finden, bleibender Wohlstand und Gerechtigkeit;
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
was ich einbringe, ist wertvoller als feines, gediegenes Gold, und mein Ertrag kostbarer als auserlesenes Silber.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Ich wandle auf dem Pfade der Gerechtigkeit, mitten auf den Bahnen des Rechts,
21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
um denen, die mich lieben, bleibenden Besitz zu verschaffen und ihre Schatzkammern zu füllen.«
22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
»Der HERR hat mich geschaffen als den Erstling seiner Schöpfertätigkeit, als das früheste seiner Werke in der Urzeit.
23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Von Ewigkeit her bin ich gebildet, von Anbeginn an, vor den Uranfängen der Erde.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Als noch keine Fluten der Tiefe da waren, bin ich geboren worden, ehe es wasserreiche Quellen gab.
25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Bevor die Berge eingesenkt waren, vor den Hügeln bin ich geboren worden,
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
als er die Erde und die Fluren noch nicht geschaffen hatte und die ersten Schollen des Erdreichs.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Als er den Himmel baute, war ich dabei, als er das Himmelsgewölbe feststellte über der weiten Urflut;
28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
als er die Wolken droben befestigte, als er die Quellen aus den Fluten der Tiefe mit Macht hervorbrechen ließ;
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
als er dem Meer seine Grenze setzte, damit die Wasser seine Schranke nicht überschritten, als er die Grundpfeiler der Erde feststellte:
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
da war ich als Künstlerin ihm zur Seite und war voller Entzücken Tag für Tag, indem ich vor seinen Augen allezeit spielte,
31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
indem ich auf seiner weiten Erdenwelt mein Spiel trieb und mein Entzücken an den Menschenkindern hatte.«
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
»Nun denn, ihr Söhne, höret auf mich! Denn glückselig sind, die meine Wege einhalten.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Höret auf meine Unterweisung, damit ihr weise werdet, und verwerft sie nicht!
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Wohl dem Menschen, der mir Gehör schenkt, indem er Tag für Tag an meiner Tür wacht und die Pfosten meiner Tore hütet!
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Denn wer mich findet, der findet das Leben und erlangt Wohlgefallen beim HERRN;
36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
wer mich aber verfehlt, der fügt seiner eigenen Seele Schaden zu: alle, die mich hassen, lieben den Tod.«
