Példabeszédek 8
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
Ruft nicht die Weisheit, und die Klugheit läßt sich hören?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
Öffentlich am Wege und an der Straße steht sie.
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
An den Toren bei der Stadt, da man zur Tür eingeht, schreit sie:
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
O ihr Männer, ich schreie zu euch und rufe den Leuten.
5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Merkt, ihr Unverständigen, auf Klugheit und, ihr Toren, nehmt es zu Herzen!
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Höret, denn ich will reden, was fürstlich ist, und lehren, was recht ist.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Denn mein Mund soll die Wahrheit reden, und meine Lippen sollen hassen, was gottlos ist.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
Alle Reden meines Mundes sind gerecht; es ist nichts Verkehrtes noch falsches darin.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
Sie sind alle gerade denen, die sie verstehen, und richtig denen, die es annehmen wollen.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Nehmet an meine Zucht lieber denn Silber, und die Lehre achtet höher denn köstliches Gold.
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Denn Weisheit ist besser als Perlen; und alles, was man wünschen mag, kann ihr nicht gleichen.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Ich, Weisheit, wohne bei der Klugheit und weiß guten Rat zu geben.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
Die Furcht des HERRN haßt das Arge, die Hoffart, den Hochmut und bösen Weg; und ich bin feind dem verkehrten Mund.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Mein ist beides, Rat und Tat; ich habe Verstand und Macht.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Durch mich regieren die Könige und setzen die Ratsherren das Recht.
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
Durch mich herrschen die Fürsten und alle Regenten auf Erden.
17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Ich liebe, die mich lieben; und die mich frühe suchen, finden mich.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Reichtum und Ehre ist bei mir, währendes Gut und Gerechtigkeit.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Meine Frucht ist besser denn Gold und feines Gold und mein Ertrag besser denn auserlesenes Silber.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Ich wandle auf dem rechten Wege, auf der Straße des Rechts,
21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
daß ich wohl versorge, die mich lieben, und ihre Schätze vollmache.
22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
Der HERR hat mich gehabt im Anfang seiner Wege; ehe er etwas schuf, war ich da.
23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Ich bin eingesetzt von Ewigkeit, von Anfang, vor der Erde.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Da die Tiefen noch nicht waren, da war ich schon geboren, da die Brunnen noch nicht mit Wasser quollen.
25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Ehe denn die Berge eingesenkt waren, vor den Hügeln war ich geboren,
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
da er die Erde noch nicht gemacht hatte und was darauf ist, noch die Berge des Erdbodens.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Da er die Himmel bereitete, war ich daselbst, da er die Tiefe mit seinem Ziel faßte.
28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
Da er die Wolken droben festete, da er festigte die Brunnen der Tiefe,
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
da er dem Meer das Ziel setzte und den Wassern, daß sie nicht überschreiten seinen Befehl, da er den Grund der Erde legte:
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
da war ich der Werkmeister bei ihm und hatte meine Lust täglich und spielte vor ihm allezeit
31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
und spielte auf seinem Erdboden, und meine Lust ist bei den Menschenkindern.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
So gehorchet mir nun, meine Kinder. Wohl denen, die meine Wege halten!
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Höret die Zucht und werdet weise und lasset sie nicht fahren.
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Wohl dem Menschen, der mir gehorcht, daß er wache an meiner Tür täglich, daß er warte an den Pfosten meiner Tür.
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Wer mich findet, der findet das Leben und wird Wohlgefallen vom HERRN erlangen.
36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Wer aber an mir sündigt, der verletzt seine Seele. Alle, die mich hassen, lieben den Tod.
