Példabeszédek 8
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
Eikö viisaus kutsu, eikö taito anna äänensä kuulua?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
Ylös kummuille, tien viereen, polkujen risteyksiin hän on asettunut.
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
Porttien pielissä, kaupungin portilla, oviaukoissa hän huutaa:
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
"Teitä minä kutsun, miehet, ja ihmislapsille kaikuu minun ääneni.
5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Tulkaa, yksinkertaiset, mieleviksi; tulkaa järkeviksi, te tyhmät.
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Kuulkaa, sillä jalosti minä puhun, ja avaan huuleni puhumaan, mikä oikein on;
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
sillä totuutta minun suuni haastaa, ja jumalattomuus on minun huulilleni kauhistus.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
Vanhurskaat ovat minun suuni sanat kaikki, ei ole niissä mitään petollista, ei väärää.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
Ne ovat kaikki oikeat ymmärtäväiselle, suorat niille, jotka löysivät tiedon.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Ottakaa minun kuritukseni, älkääkä hopeata, ja tieto ennen valituinta kultaa.
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Sillä parempi on viisaus kuin helmet, eivät mitkään kalleudet vedä sille vertaa.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Minä, viisaus, olen perehtynyt mielevyyteen, olen löytänyt tiedon ja taidollisuuden.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
Herran pelko on pahan vihaamista. Kopeutta ja ylpeyttä, pahaa tietä ja kavalaa suuta minä vihaan.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Minulla on neuvo ja neuvokkuus; minä olen ymmärrys, minulla on voima.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Minun avullani kuninkaat hallitsevat, ruhtinaat säädöksensä vanhurskaasti säätävät.
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
Minun avullani päämiehet vallitsevat ja ylhäiset, maan tuomarit kaikki.
17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Minä rakastan niitä, jotka minua rakastavat, ja jotka minua varhain etsivät, ne löytävät minut.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Minun tykönäni on rikkaus ja kunnia, ikivanha varallisuus ja vanhurskaus.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Minun hedelmäni on parempi kuin kulta, kuin puhtain kulta, minun antamani voitto valituinta hopeata parempi.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Minä vaellan vanhurskauden polkua, oikeuden teitten keskikohtaa,
21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
antaakseni niille, jotka minua rakastavat, pysyvän perinnön ja täyttääkseni heidän aarrekammionsa.
22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
Herra loi minut töittensä esikoiseksi, ensimmäiseksi teoistaan, ennen aikojen alkua.
23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Iankaikkisuudesta minä olen asetettu olemaan, alusta asti, hamasta maan ikiajoista.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Ennenkuin syvyyksiä oli, synnyin minä, ennenkuin oli lähteitä, vedestä rikkaita.
25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Ennenkuin vuoret upotettiin paikoilleen, ennen kukkuloita, synnyin minä,
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
kun hän ei vielä ollut tehnyt maata, ei mantua, ei maanpiirin tomujen alkuakaan.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Kun hän taivaat valmisti, olin minä siinä, kun hän veti piirin syvyyden pinnalle,
28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
kun hän teki vahvoiksi pilvet korkeudessa, kun syvyyden lähteet saivat voiman,
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
kun hän merelle asetti sen rajat, että vedet eivät kävisi hänen käskynsä yli, kun hän vahvisti maan perustukset,
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
silloin minä hänen sivullansa hoidokkina olin, ihastuksissani olin päivästä päivään ja leikitsin hänen edessänsä kaikin ajoin;
31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
leikitsin hänen maanpiirinsä päällä, ja ihastukseni olivat ihmislapset.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
Siis te, lapset, kuulkaa minua; autuaat ne, jotka noudattavat minun teitäni!
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Kuritusta kuulkaa, niin viisastutte; älkää sen antako mennä menojaan.
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Autuas se ihminen, joka minua kuulee, valvoo minun ovillani päivästä päivään, vartioitsee minun ovieni pieliä!
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Sillä joka minut löytää, löytää elämän ja saa Herran mielisuosion.
36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Mutta joka menee minusta harhaan, saa vahingon sielullensa; kaikki, jotka minua vihaavat, rakastavat kuolemaa."
