Példabeszédek 8
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
Eikö viisaus huuda, ja toimi julista ääntänsä?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
Korkialla paikalla seisoo hän, teiden ja kujain vieressä.
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
Porteilla, kaupungin ovilla, joista sisälle käydään, hän huutaa:
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
Te miehet! minä huudan teitä, ja minun ääneni on teidän tykönne, te ihmisten lapset;
5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Ymmärtäkäät te tyhmät viisautta, ja te houkkiot pankaat sydämiinne.
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Kuulkaat, sillä minä puhun sitä, mikä korkia on, opetan sitä, mikä oikia on.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Sillä minun suuni puhuu totuutta, ja minun huuleni vihaa jamalatointa.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
Kaikki minun puheeni ovat oikiat: ei ole siinä mitään petosta eli vääryyttä.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
Ne kaikki ovat selkiät niille, jotka niitä ymmärtävät, ja oikiat niille, jotka taidon löytävät.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Ottakaat minun kuritukseni ennenkuin hopia, ja pitäkäät korkiampana minun oppini kuin kallein kulta.
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Sillä viisaus on parempi kuin päärlyt, ja kaikki, mitä ihminen itsellensä toivottaa, ei ole hänen vertaisensa.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Minä viisaus asun toimen tykönä, ja minä taidan antaa hyvän neuvon.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
Se on Herran pelko: vihata pahaa, ylpeyttä, tuimuutta ja pahoja teitä; sentähden vihaan minä petollista suuta.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Minun on neuvo ja voima, minun on toimi ja väkevyys.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Minun kauttani kuninkaat hallitsevat, ja neuvonantajat oikeutta saattavat;
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
Minun kauttani päämiehet vallitsevat, valtamiehet ja kaikki maan tuomarit.
17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Minä rakastan niitä, jotka minua rakastavat, jotka varhain minua etsivät, ne löytävät minun.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Rikkaus ja kunnia on minun tykönäni, pysyväinen tavara ja vanhurskaus.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Minun hedelmäni on parempi kuin kulta ja rikkain kulta, ja minun tuloni parempi kuin valittu hopia.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Minä vaellan vanhurskaudentietä ja oikeuden askeleilla,
21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
Että minä pysyväisen perinnön saattaisin niille, jotka minua rakastavat, ja täyttäisin heidän tavaransa.
22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
Minä olen ollut Herran oma hänen teidensä alussa: ennenkuin mitään tehty oli, olin minä.
23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Jo ijankaikkisuudesta olen minä asetettu, alussa, ennenkuin maa oli.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Kuin ei syvyys vielä ollut, silloin minä olin jo syntynyt, kuin ei lähteet vielä vettä kuohuneet.
25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Ennen kuin vuoret olivat perustetut, ja kukkulat valmistetut, olen minä syntynyt;
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
Ei hän ollut vielä maata luonut, ja mitä sen päällä on, eikä maan piirin vuoria.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Kuin hän valmisti taivaan, olin minä siellä, kuin hän syvyyden visusti mittasi.
28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
Kuin hän pilvet rakensi ylhäällä, ja sääsi syvyyden lähteet;
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
Kuin hän meren ääret määräsi, ja vetten eteen asetti määrän, ettei he astuisi rantansa ylitse; kuin hän maan perustukset laski,
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
Silloin minä hänen kanssansa vaikutin, ja iloitsin joka päivä, ja leikitsin hänen hänen edessänsä joka aika;
31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
Ja leikitsin maan piirin päällä; ja minun iloni on olla ihmisten lasten kanssa.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
Niin kuulkaat siis minua, te lapset: autuaat ovat ne, jotka minun tieni pitävät.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Kuulkaat kuritusta, olkaat viisaat, ja älkäät hyljätkö sitä.
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Autuas on se ihminen, joka minua kuulee, joka minun ovellani valvoo joka päivä, ja vartioitsee minun pihtipielissäni.
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Sillä joka minun löytää, hän elämän löytää, ja on Herralle otollinen;
36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Mutta, joka minua vastaan syntiä tekee, hän vahingoitsee sielunsa: jokainen joka minua vihaa, hän rakastaa kuolemaa.
