Példabeszédek 8
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
Mon ikke Visdommen raaber, og Forstanden opløfter sin Røst?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
Paa Toppen af Højene ved Vejen, midt paa Stierne staar den;
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
ved Siden af Portene, ved Udgangen af Staden, ved Indgangen til Portene raaber den:
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
Til eder, I Mænd, vil jeg raabe, og min Røst lyde til Menneskens Børn.
5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
I uvidende! fatter Vid; og I Daarer! fatter Forstand.
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Hører, thi jeg vil tale fyrstelige Ting og aabne mine Læber med Retvished.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Thi min Gane taler Sandhed, og Ugudelighed er en Vederstyggelighed for mine Læber.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
I Retfærdighed ere alle min Munds Ord; der er intet fordrejet eller forvendt i dem.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
De ere alle rette for den forstandige og ligefremme for dem, som finde Kundskab.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Tager imod min Undervisning og ikke imod Sølv og imod Kundskab fremfor udsøgt Guld.
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Thi Visdom er bedre end Perler, og alle de Ting, man har Lyst til, kunne ikke lignes ved den.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Jeg, Visdommen, jeg har taget Bolig i Vidskab og besidder Kundskab om kløgtige Raad.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
Herrens Frygt er at hade ondt; Hoffærdighed og Hovmodighed og Ondskabs Vej og den Mund, som taler forvendte Ting, hader jeg.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Raad og hvad der har Bestand, hører mig til; jeg er Forstand, mig hører Styrke til.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Ved mig regere Konger, og ved mig beskikke Fyrster Ret.
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
Ved mig herske Herskere og Høvdinger, alle Dommere paa Jorden.
17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Jeg elsker dem, som elske mig, og de, som søge mig, skulle finde mig.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Rigdom og Ære er hos mig, varigt Gods og Retfærdighed.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Min Frugt er bedre end Guld og ædelt Malm, og at vinde mig er bedre end udsøgt Sølv.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Jeg vandrer paa Retfærdigheds Vej, midt paa Rettens Stier,
21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
til at lade dem, som elske mig, arve varigt godt og til at fylde deres Forraadskamre.
22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
Herren ejede mig som sin Vejs Begyndelse, forud for sine Gerninger, fra fordums Tid.
23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Fra Evighed er jeg indsat, fra det første af, før Jorden var.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Da Afgrundene endnu ikke vare, er jeg født, da Kilderne, som have meget Vand, ikke vare til.
25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Før Bjergene bleve nedsænkede, før Højene bleve til, er jeg født.
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
Han havde endnu ikke skabt Jorden eller Markerne eller det første af Jordens Støv.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Der han beredte Himlene, da var jeg der, der han slog en Kreds oven over Afgrunden;
28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
der han befæstede Skyerne heroventil, der Afgrundens Kilder fik deres faste Sted;
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
der han satte Havet dets Grænse, at Vandene ikke skulde overtræde hans Befaling, der han lagde Jordens Grundvold:
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
Da var jeg hos ham som Kunstnerinde, og jeg var hans Lyst Dag for Dag, og jeg legede for hans Ansigt alle Tider;
31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
jeg legede i Verden paa hans Jord, og min Lyst var hos Menneskens Børn.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
Og nu, Børn, hører mig! og salige ere de, som tage Vare paa mine Veje.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Hører Undervisning og bliver vise, og lader den ikke fare!
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Saligt er det Menneske, som hører mig, saa at han dagligt vaager ved mine Døre og tager Vare paa mine Dørstolper.
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Thi hvo mig finder, han finder Livet og faar Velbehag hos Herren.
36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Men hvo, som synder imod mig, skader sin Sjæl; alle, som mig hade, elske Døden.
