Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Me ba, fa me nsɛm sie na kora mʼahyɛdeɛ wɔ wo mu.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Di mʼahyɛdeɛ so na wobɛnya nkwa; bɔ me nkyerɛkyerɛ ho ban sɛ deɛ wodɔ noɔ.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Kyekyere bɔ wo nsateaa ho; twerɛ no yie gu wʼakoma ɛpono so.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Ka kyerɛ nyansa sɛ, “Wo yɛ me nuabaa,” na frɛ nteaseɛ wo busuani;
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
Wɔbɛtwe wo afiri ɔbaawaresɛefoɔ ho, afiri ɔbaawarefoɔ sansani nsɛmmɔdɛ ho.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Me fie mpomma ano mede mʼani faa ntokua mu.
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
Mehunuu wɔ ntetekwaafoɔ mu, mehyɛɛ mmeranteɛ no mu baako nso, ɔbabunu a ɔnni adwene.
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Na ɔnam borɔno a ɛbɛn ɔbaa no fie so a nʼani kyerɛ ɔbaa no fie
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
ɛberɛ a ɔnwunu redwoɔ, na animu rebiribiri no.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
Afei ɔbaa bi firi bɛhyiaa no a wasiesie ne ho sɛ odwamanfoɔ a nnaadaa wɔ nʼakomam.
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
(Ɔyɛ hyirenn na hwee mfa ne ho, ɔntena efie koraa;
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
ɛnnɛ wɔhunu no mmɔntene so, ɔkyena na ɔte adwaberem, ɔtetɛ wɔ mmantwea mmantwea.)
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Ɔsɔɔ ne mu fee nʼano wamfɛre, na ɔkaa sɛ,
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
“Mewɔ ayɔnkofa ayɛyɛdeɛ wɔ efie; ɛnnɛ madi me bɔhyɛ so.
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Enti mebaeɛ sɛ merebɛhyia wo; mehwehwɛɛ wo na mahunu wo!
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Mato me mpa mede nwera a wɔahyɛ no aduro a ɛfiri Misraim.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Mede nnuhwam apete me mpa so: kurobo, pɛperɛ ne sinamon.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Bra, ma yɛmfa ɔdɔ mmɔ ɔdɔ mu nkɔsi anɔpa;
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Me kunu nni efie; watu kwan na ɔbɛkyɛre.
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Ɔde sika a ɛdɔɔso hyɛɛ ne sikabɔtɔ ma na ɔremma kɔsi ɔsrane no korokumatwa berɛ mu.”
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Ɔde akorɔkorɔ bɔɔ no asɔn; ɔde nnaadaa nyaa no ne no daeɛ.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Ɔdii nʼakyi prɛko pɛ te sɛ nantwie a ɔrekɔ akumiiɛ, anaa ɔwansane a ɔde ne tiri rekɔhyɛ hankrafidie mu
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
kɔsi sɛ bɛmma bɛhwire ne brɛboɔ mu, te sɛ anomaa a ɔrekɔtɔ anomaa afidie mu na ɔnnim sɛ ɔbɛhwere ne nkwa.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Na afei, me mma, montie me; monyɛ aso mma deɛ meka.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Mommma mo akoma mpatere nkɔ ne so na mommane mfa nʼakwan so.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Bebree na wɔnam ne so ahwehwe ase; wɔn a wakum wɔn dɔɔso pa ara.
