Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Hijo mío, guarda mis palabras Y atesora mis mandamientos dentro de ti.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Guarda mis mandamientos y vive, Y mi enseñanza como la niña de tu ojo.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Átalos a tus dedos. Escríbelos en la tabla de tu corazón.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Dí a la sabiduría: Tú eres mi hermana. Llama al entendimiento [tu] íntimo amigo,
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
Para que te guarden de la mujer ajena, De la seductora [que] lisonjea con sus palabras.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Pues cuando desde la ventana de mi casa Observaba entre las celosías,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
Vi entre los ingenuos. Observé entre los jóvenes A un joven falto de entendimiento
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Que pasaba por la calle cerca de la esquina de ella. Caminaba en dirección a la casa de ella
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
Al anochecer, cuando ya oscurecía, En medio de la noche y la oscuridad.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
Y ahí estaba una mujer que [salía] a encontrarlo, Astuta de corazón, vestida de prostituta,
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
Bullanguera y desenfrenada. Sus pies no pueden permanecer en casa,
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Unas veces en las calles, otras en las plazas, Acecha en todas las esquinas.
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Lo agarró y lo besó, Y descaradamente le dijo:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Prometí sacrificios de paz. Hoy pagué mis votos.
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Por tanto salí a encontrarte, A buscar diligentemente tu rostro, y te hallé.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Preparé mi cama con colchas. La tendí con lino de Egipto.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Perfumé mi cama con mirra, áloes, y canela.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Ven, deleitémonos con caricias hasta el alba. Embriaguémonos de amores,
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Porque mi esposo no está en casa. Emprendió un largo viaje.
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Llevó consigo una bolsa de dinero. El día de luna nueva volverá a su casa.
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Lo rindió con la mucha suavidad de sus palabras. Lo sedujo con sus labios lisonjeros.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Súbitamente se fue tras ella, Como el buey al matadero, Como un venado que se enredó en la trampa,
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Como ave que se lanza contra la red, Sin saber que le costará la vida, Hasta que una flecha le traspasa el hígado.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Ahora pues, hijos, escúchenme. Presten atención a las palabras de mi boca:
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
No dejes que tu corazón se aparte a los caminos de ella, Ni te extravíes por sus sendas.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Porque ella dejó muchos heridos, Y aun los más fuertes fueron asesinados por ella.
