Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Hijo mío, ten en cuenta mis palabras, guarda bien dentro de ti mis enseñanzas.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Presta atención a mis preceptos, y vivirás; guarda mis mandamientos como la niña de tus ojos.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Átalos a tus dedos, escríbelos en la tabla de tu corazón.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Di a la sabiduría: “¡Tú eres mi hermana!” y llama a la inteligencia pariente tuya,
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
para que te preserve de la mujer extraña, de la ajena con sus lisonjeras palabras.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Estaba yo a la ventana de mi casa, mirando a través de las celosías,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
y observando a los necios, advertí entre los mancebos a un joven insensato,
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
que pasaba por la calle, junto a la esquina, yendo hacia la casa de ella;
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
era al caer de la tarde, cuando ya oscurecía, en horas de la noche y en la oscuridad.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
y he aquí que una mujer le sale al paso, con atavíos de ramera y corazón falso,
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
una de esas apasionadas y desenfrenadas, cuyos pies no pueden descansar en casa,
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
y que se ponen en acecho, ora en la calle, ora en la plaza, y en todas las esquinas.
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Le echa mano y le besa, y con semblante descarado le dice:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
“Tenía que ofrecer un sacrificio pacífico, hoy he cumplido mis votos.
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Por eso he salido a tu encuentro, para buscarte, y al fin te he hallado.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
He cubierto con colchas mi lecho, con tapices de hilo recamado de Egipto.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
He perfumado mi dormitorio con mirra, con áloe y cinamomo.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Ven; embriaguémonos de amores hasta la alborada, entreguémonos a las delicias de la voluptuosidad.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Pues el marido no está en casa, emprendió un viaje y está lejos,
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
llevando consigo un talego de plata; no volverá a casa hasta el día del plenilunio.”
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Le rinde con la abundancia de sus palabras, le arrastra con los halagos de sus labios.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Al punto va en pos de ella, como el buey que es llevado al matadero, cual loco que corre para corregir al necio,
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
hasta que una saeta le atraviesa el hígado; como el pájaro que se precipita en la red, sin advertir que es una celada contra su vida.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Escuchadme, pues, hijos míos, atended las palabras de mi boca.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
No se desvíe tu corazón hacia los caminos de ella, ni sigas errando por sus senderos.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Porque son muchos los que cayeron traspasados por ella, innumerables los fuertes que le deben la muerte.
