Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Сине, чувај речи моје, и заповести моје сахрани код себе.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Чувај заповести моје и бићеш жив, и науку моју као зеницу очију својих.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Привежи их себи на прсте, напиши их на плочи срца свог.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Реци мудрости: Сестра си ми; и пријатељицом зови разборитост,
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
Да би те чувала од жене туђе, од туђинке, која ласка речима.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Јер с прозора дома свог кроз решетку гледах,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
И видех међу лудима, опазих међу децом безумног младића,
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Који иђаше улицом покрај угла њеног, и корачаше путем ка кући њеној,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
У сумрак, увече, кад се уноћа и смрче;
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
А гле, срете га жена у оделу курвинском и лукавог срца,
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
Плаха и пуста, којој ноге не могу стајати код куће,
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Сад на пољу, сад на улици, код сваког угла вребаше.
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
И ухвати га, и пољуби га, и безобразно рече му:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Имам жртве захвалне, данас изврших завете своје;
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Зато ти изиђох на сусрет да те тражим, и нађох те.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Настрла сам одар свој покривачем везеним и простиркама мисирским.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Окадила сам постељу своју смирном, алојом и циметом.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Хајде да се опијамо љубављу до зоре, да се веселимо миловањем.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Јер ми муж није код куће, отишао је на пут далеки,
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Узео је са собом тоболац новчани, вратиће се кући у одређени дан.
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Наврати га многим речима, глатким уснама одвуче га.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Отиде за њом одмах као што во иде на клање и као безумник у путо да буде каран,
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Докле му стрела не пробије јетру, као што птица лети у замку не знајући да јој је о живот.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Зато дакле, децо, послушајте ме, и пазите на речи уста мојих.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Немој да застрањује срце твоје не путеве њене, немој лутати по стазама њеним.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Јер је многе ранила и оборила, и много је оних које је све побила.
