Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Filho meu, guarda as minhas palavras, e esconde dentro de ti os meus mandamentos.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Guarda os meus mandamentos, e vive; e a minha lei, como as meninas dos teus olhos.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Ata-os aos teus dedos, escreve-os na táboa do teu coração.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Dize à sabedoria, Tu és minha irmã; e à prudência chama parenta.
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
Para te guardarem da mulher alheia, da estrangeira, que lisongeia com as suas palavras.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Porque da janela da minha casa, por minhas grades olhando eu,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
Vi entre os símplices, descobri entre os moços, um mancebo falto de juízo,
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Que passava pela rua junto à sua esquina, e seguia o caminho da sua casa;
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
No crepúsculo, à tarde do dia, na tenebrosa noite e na escuridão;
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
E eis que uma mulher lhe saiu ao encontro, com enfeites de prostituta, e astuta de coração:
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
Esta era alvoroçadora, e contenciosa; não paravam em sua casa os seus pés;
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Agora por fora, depois pelas ruas, e espreitando por todos os cantos:
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
E pegou dele, e o beijou; esforçou o seu rosto, e disse-lhe:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Sacrifícios pacíficos tenho comigo; hoje paguei os meus votos.
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Por isto saí ao encontro a buscar diligentemente a tua face, e te achei.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Já cobri a minha cama com cobertas de tapeçaria, com obras lavradas com linho fino do Egito.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Já perfumei o meu leito com mirra, aloes, e canela.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Vem, saciemo-nos de amores até pela manhã: alegremo-nos com amores.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Porque já o marido não está em sua casa: foi fazer uma jornada ao longe:
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Um saquitel de dinheiro levou na sua mão: ao dia apontado virá a sua casa.
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Seduziu-o com a multidão das suas palavras, com as lisonjas dos seus lábios o persuadiu.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Segue-a logo, como boi que vai ao matadouro, e como o louco ao castigo das prisões;
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Até que a flecha lhe atravesse o fígado, como a ave que se apressa para o laço, e não sabe que está armado contra a sua vida.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Agora pois, filhos, dai-me ouvidos, e estai atentos às palavras da minha boca.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Não se desvie para os seus caminhos o teu coração, e não andes perdido nas suas veredas.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Porque a muitos feridos derribou; e são muitíssimos os que por ela foram mortos.
